Az utóbbi időben egyre többen kérdezik, hogy vajon miért választ a Lélek továbbra is “problémákat” (feladatokat, kihívásokat), ha egyszer már megtisztult? Vajon mi ennek az oka?
Nos, próbálok egyfajta értelmezést és választ adni erre, összefoglalva azokat a válaszokat, melyeket már egy-két kérdésre (a “Kérdezz” rovatban) adtam. Mivel azonban egyelőre még én is “emberbőrben” vagyok, és nem nálam van a bölcsek köve, kérlek vedd figyelembe, hogy én is tévedhetek. 
Az alábbiakban nem kőbe vésett igazságokat, hanem az én értelmezésemet és gondolataimat olvashatod erről a kérdésről.
Nem kell egyetértened velem, esetleg csak elgondolkozhatsz azokon, amiket olvasol.
Tehát lássuk…
Valószínűleg kétféle dologról van szó, amennyiben a tisztítás utáni helyzetet tekintjük.
1. Egyrészt láthatjuk az életünkben azt, hogy a Lélek továbbra is ugyanazt folytatja, mint azelőtt – ilyenkor sokszor úgy tűnik a tisztítás nem volt eredményes, netán “rosszul” csinálta az, aki. (Ez a gondolat már eleve tévedésre ad okot, hiszen a tisztítást nem mi, hanem az ún. Felső Én bizottság végzi a spirituális birodalmakban, és a lélekfeljegyzéseket, az Akasha krónikát tisztítja ilyenkor.) A tisztítás mindig megtörténik a spirituális szinteken, és az alábbiakban olvashatod, hogy vajon mi történhet ilyenkor a Lélekkel.
Tehát nézzük: a tisztítás után a Lélek továbbra is ugyanazt folytatja (de lehet, hogy csak látszólag ugyanaz). Miért?
Emberként talán ezt a legnehezebb nekünk megérteni, miért választ a Lélek “rossz” dolgokat?? Csak hát a “rossz” emberi ítélkezés és nem egy semleges dolog, igaz?
Ha a Lélek azt választja, hogy egy tapasztalatot mindenképpen át akar élni, ezt egy Spirituális Választerápia (SVT) tisztítással sem lehet meggátolni – és semmilyen más módszerrel sem. Nem is cél, mivel erről szól a szabad akarat: azt választunk, amit akarunk.
Tehát a tisztítással nem lehet a Lélek választásait befolyásolni és a jövő eseményeit sem, mert az a Lélek választásának, teremtésének az eredménye. Persze könnyebb teremteni negatív programok nélkül…
Az SVT tisztítás nagyon egyszerűen arról szól, hogy a Lélek számára szabaddá válik az út, van lehetősége mást választani – ha akar.
Na de ha nem akar, az az ő dolga… Erről szól a “göröngyös” út is, választ megint egy olyat, ahol szenvedést tapasztalhat bármilyen formában, mert azt a tapasztalatot választja. És ez csak az emberi ítélkezésünk alapján tűnik “hülyeségnek”.
Előfordulhat olyan is, hogy a tisztítás után, mivel a Lélek továbbra is választja, tegyük fel a baleset megtapasztalását, bekövetkezik valami, de esetleg egy sokkal enyhébb formában. (Pl.: Lesz egy baleset, de senki nem sérül meg, csak mondjuk az autó lesz totálkáros – pedig lehet, hogy az “eredeti” baleset-terv a bénulásról, halálról szólt volna. Tehát itt látszólag úgy néz ki, nem történt semmi, pedig a súlyos baleset “témája” tényleg megtisztult, egy sokkal magasabb tudatossági szinten történik csak meg a baleset – csak a kocsinak lesz baja, embereknek nem. De ezt már nem szoktuk észrevenni…)
Vajon miért választ a Lélek olyan tapasztalatokat, amiket mi rosszaknak gondolunk?
Egyrészt azért, mert egy másik szempontból tekintve, ahol nincs ítélkezés (jó-rossz), a tapasztalat semleges, nincs minősítése. Csak tapasztalat van, amivel bárki “többet tud” és semmi más.
Másrészt meg azért, mert példával élve: én hiába mesélem el neked, hogy milyen az, amikor biciklizel, sőt akár azt is, hogy milyen az, amikor leesel róla és megütöd magad – addig, míg te magad nem tapasztalod meg, hogy milyen a biciklizés és az, hogy beverted a térded, fogalmad sincs róla, hogy én miről beszélek…
Tehát választod a biciklizést, mert ki akarod próbálni, pedig én jó előre figyelmeztettelek, hogy lehet, hogy fájni fog a végén…
A halál témáját érintve pedig, (Miért választja a halált a Lélek egy tisztítás után?) szintén arra kell gondolnunk, hogy a halál a Lélek számára nem az, ami a mi emberi hozzáállásunk számára.
A Lélek örök, és kilépve a fizikai testből, kiszabadul a test “börtönéből”. Újra megéli a korlátlanságot és végtelenséget. Ezt az álombeli létezéshez tudom hasonlítani, ahol nincs se térbeli se időbeli korlátozottság, ott vagy, ahol éppen és akár egy pillanattal később valahol egészen máshol…
Tehát a halál sem rossz – ez emberi minősítés. Miért is ne menne el? Nyilván könnyebb a másik oldalon. (Bizonyos keleti kultúrákban teljesen máshogy állnak hozzá ahhoz, ha valaki meghal. Tulajdonképpen örömünnepet tartanak ennek tiszteletére, mert úgy vannak vele, hogy az illető már jó helyen van…Igen, ez itt nekünk ebben a kultúrkörben, társadalomban nagyon furcsa, de ebből is csak az látszik, hogy a hozzáállásunkat mennyire meghatározza, hogy milyen hiedelmekkel vagyunk körülvéve…)
2. Másrészt pedig sokszor az történik, hogy a tisztítás után újabb kihívásokkal “problémákkal” szembesül valaki. Tehát az eredeti program, energia stb. kitisztult, de jönnek újabbak, további problémák, amiket én inkább megoldandó feladatoknak szeretek nevezni. A probléma szó már eleve negatívnak hangzik, a feladat viszont semleges.
Ez az életünkben úgy néz ki leginkább, hogy bár lehet, hogy valami teljesen megszűnt a tisztítás hatására, de beindul egy újabb dolog, ami más, mint az előző (lehet, hogy hasonlít akár, de akkor sem ugyanaz pontosan). Ilyenkor van, aki kétségbe esik, “jaj, nem is segített ez a dolog, csak rosszabb lett”, miközben a Lélek pedig örül, hogy milyen jó, végre megnyílt az út ahhoz, hogy egy csomó dolgot feldolgozhasson, megtanulhasson, új feladatokat kaphasson, és nekiláthasson.
Kicsit leegyszerűsítve a dolgot, addig, míg ott egy feladat nem kaphatod a következőt. Csak miután már készen állsz rá, mert megtanultad hogyan kell használni a szorzótáblát, tudsz “felsőbb osztályba” lépni, és új feladatokat kapni.
Úgyhogy, ha a “problémáinkat” megoldandó feladatokként tekintenénk és nem “büntetésként”, bajként, rosszként, akkor valószínűleg (sőt a saját tapasztalataim alapján biztosan tudom, hogy így van), sokkal könnyebben tudnánk őket megoldani, és hamarabb kezdhetnénk bele újabb dolgokba…
Kiváncsian várom a hozzászólásokat, kérdéseket, te hogyan gondolod mindezeket?
Csodás napokat! Légy magadhoz jó!
Erika
