Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene.
Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene.
Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene.
Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok.
Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.
(Virginia Satir 1916-1988)
Érdemes a fentiek szerint élni!
Nyugodtan vizsgáld meg magad, kikkel-mikor, milyen helyzetben engedem meg magamnak, hogy így tegyek, és mikor nem? Miért? Mitől tartok?
Csodás napokat! Légy magadhoz jó!
Erika
hétfő, 6. szeptember 2010
Hello,
Erről van szó.
Mitől tartok?
mások véleménye, reakciója, elutasítása, hírnév és tekintélye elveszítése. Munkahelyi ellenséges hangulat és retorzió.
De az ilyen munkhelyeket amúgy is megette a fene, és jobb időben felállni nem?
Legalábbis én erre jutottam.
kedd, 14. szeptember 2010
Hát igen, az ilyen munkahelyeket “megette a fene” – lehet jelzés arról, hogy irány máshová!
Minél inkább tartunk valamitől, annál inkább bejön az életünkbe. A félelemmel megteremtjük azt, amitől félünk… Szóval ezért is érdemes inkább kiállni saját magunkért, hogy megtanuljunk félelem nélkül működni az emberi kapcsolatokban. Kiállni a véleményünkért, a vágyainkért, a szükségleteinkért, persze úgy, hogy elfogadjuk a másokét is – elvégre nekik is vannak, és lehet, hogy nem olyanok, mint a mieink.