Az igazi bőség a jelen pillanatért és a mostani élet teljességéért érzett hála.

Eckhart Tolle (1948- német származású spirituális tanító, író)

Csodás napokat és igazi bőséget! Légy magadhoz jó!

Erika

Az interneten kering ez a sok kedves jó tanács. Érdemes megfontolni!

1. Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és tedd ezt örömmel!
2. Bármihez is látsz neki, csináld szenvedéllyel!
3. Harapd el a szavaid, ha kritizálni akarsz, de az elismerést a tetőről is kiáltsd!
4. Mikor azt mondod: – Szeretlek – érezd át komolyan!
5. Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe!
6. Bízz az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon!
7. Te is, mint a többiek a nagy Univerzum egyedi Lelke, megnyilvánulása vagy, és mint ilyen, a legjobb vagy a világon, ezért bízz magadban, és találd meg azt a valamit, ami a nagy egész javát szolgálja!
8. Sose nevesd ki senki álmait! Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.
9. Szeress mélyen és szenvedélyesen! Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás – ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.
10. Nézeteltérésben küzdj becsületesen – gúnyolódás nélkül!
11. Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül vagy az első benyomásból!
12. Tanulj mások hibájából!
13. Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza: miért akarod ezt tudni?
14. Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár!
15. A hála érzését és a szeretetet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt a nyakadba, hogy mindig és mindenhol a szíved közelében legyen!
16. Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanulságot is!
17. Jusson eszedbe a TTF. Tisztelet magad iránt, Tisztelet mások iránt, és Felelősség a saját tetteidért!
18. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot!
19. Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani!
20. Mosolyogj, miközben felveszed a telefont!  A hívó érezni fogja a hangodból, hogy kedvesen gondolsz rá.

Csodás napokat! Légy magadhoz jó!

Erika

Rengeteg olyan módszer van manapság, (a Spirituális Választerápiát is beleértve) amely a gyógyulás elősegítéséről, a gyógyítás valamilyen formájáról szól. Sokan abban a reményben mennek bármilyen módszert kipróbálni – ami persze teljesen természetes emberi igény -, hogy jobban legyenek, boldogabbak, megtalálják a várva-várt párt, munkát, gyerekük szülessen vagy jobb legyen a már meglévőkkel a kapcsolat stb.

Sokan, sokfélék vagyunk, és így a gyógyulásról, a változásról is nagyon sokféle konkrét elképzeléssel, elvárással rendelkezünk, különösen, ha a saját “gyógyulásunkról” vagy “változásunkról” van szó. Egy-egy tanácsadás után általában mindenki az azonnali, – az ő általa elképzelt, konkrét – csodát várja.

És vajon tagadhatjuk-e, hogy nem történnek azonnali, megmagyarázhatatlan, tényleg csodás változások? Igen, nagyon sokszor történnek csodás dolgok. A “csodákról” szóló beszámolók azonban mégis inkább későbbi csalódást okozhatnak, hiszen nincs biztos ígéret mindenki számára, hogy “veled is pontosan így, ilyen gyorsan fog történni” (vagy hogy egyszer megtörtént, mindig így fog történni).

Az energiáinkkal (gondolatainkkal és érzéseinkkel) teremtünk. Mivel mi magunk teremtjük az életünket, nem lehet előre tudni, hogy kinek, mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy a változás létrejöjjön (még itt, ebben) az életében.

Sokszor emlegetem, hogy mindenki “remek” teremtő, elvégre képes volt a sok negatív gondolattal, hiedelemmel és kétséggel azt a rengeteg “kellemetlen” dolgot megteremteni az életében. (De hogyan is szerezhetnénk tapasztalatot arról, hogy milyen a “kellemetlen” és milyen a “kellemes”, ha sosem kerültünk ezekkel a “dolgokkal” kapcsolatba?)

A földre jövetelünk (inkarnációnk) célja az, hogy fejlődjünk, tanuljunk, tapasztalatokat szerezzünk és megvilágosodjunk abban, hogy teremtő lények vagyunk. Amennyiben a megvilágosodással kapcsolatban azt hiszed, hogy az csak a kevesek – a kiválasztottak – kiváltsága, akkor vedd górcső alá a hiedelmeidet! Bármely békés, nyugodt, laza állapotban megvilágosodott lehetsz. Lehet, hogy csak percekig tart nálad és nem folyamatosan jellemzi az életed, de érdemes tudni, hogy bárki képes rá és megtapasztalhatja az Univerzummal való összehangolt – megvilágosodott – állapotot!

Mindannyian teremtő képességekkel rendelkezünk és “Isten képére teremtődtünk”, azaz olyanok vagyunk, mint a teremtő: teljesek és egészek (és kedvesek teremtő “szülőnk” számára) úgy, ahogyan vagyunk.

Tehát, amennyiben elfogadjuk, hogy az idejövetelünk és az itteni életünk célja a tapasztalatszerzés és a megvilágosodás, akkor vajon mit is jelenthet a “gyógyulás”?  Számomra a gyógyulás: felismerés. Annak a felismerése, hogy teremtő lények vagyunk, akik azért létezünk a földön, hogy tapasztalatokat szerezzünk. Amennyiben erre rájövünk, végre visszajutunk teljes, egész önmagunkhoz, és ezzel képesek vagyunk tudatosan olyat teremteni, amit szeretnénk – azaz gyógyulunk!

Eckhart Tolle azt mondja, hogy nem kell jóságossá válnunk, csak meg kell engednünk magunknak, hogy a bennünk lévő jóság felszínre kerülhessen. Ugyanígy van ez a saját szellemiségünkkel (spirituálitásunkkal) is. Nem kell szellemivé (spirituálissá) válnunk, hiszen azok vagyunk. Egyszerűen csak meg kell engednünk magunknak, tudatosabbá kell tennünk, hogy a bennünk lévő szellemiség a felszínre, felismerésre kerülhessen.

Ennek persze ellentmond a sok bennünk lévő hiedelem és rögzült (sokszor vallási) minta, mely szerint kevesek vagyunk ahhoz, hogy bármit megtehessünk, és könyörögnünk kell (általában valami “feljebbvalóhoz”, Istenhez), hogy megvalósulhasson az, amit szeretnénk. Ezzel a mentalitással eltávolítjuk magunktól a lehetőséget, hogy ráébredjünk saját isteni, spirituális mivoltunkra és a felelősséget áthárítjuk valaki (valami) másra.

Sokszor azért nem teszünk meg dolgokat, mondunk ki valamit, mert “jaj, mit fognak gondolni, nem fognak szeretni”. A félelem attól, hogy nem szeretnek bennünket, nagyon sokszor visszatart attól, hogy számunkra fontos dolgokat véghezvigyünk – vagy épp ellenkezőleg, olyanokat teszünk, amihez semmi kedvünk. Pedig nem azért szeret minket bárki – Istent, Univerzumot, Buddhát stb. is beleértve -, mert bizonyos dolgokat megteszünk vagy nem, hanem önmagunkért, azaz kizárólag csak azért, mert VAGYUNK.

Teljesek, egészek és szerethetők vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Lehet, hogy ezt nem hisszük el (ilyenkor a hiedelmeket érdemes megvizsgálni és tisztítani), de attól még úgy van. Persze, ha valamit nem hiszünk el, akkor nehezen is tud az életünkben megnyilvánulni, hiszen azt tapasztaljuk, amit hiszünk.

Minden bennünk van, amire szükségünk van a teljes életünkhöz, csak esetleg nem látjuk jól, mert valami elhomályosítja a látásunkat – például: programok, hiedelmek, hozott minták, szokások stb. Amikor bármilyen gyógyító módszerhez folyamodunk, érdemes szem előtt tartanunk, hogy nem a szerelő műhelybe megyünk, hogy itt-ott egy-két csavart meghúzzanak rajtunk, megolajozzanak, aztán mehetünk tovább, soha többet nem lesz semmi problémánk…

Ha a gyógyulás annak a felismerése, hogy teljesek vagyunk, akkor megérthetjük, hogy egyetlen “gyógyító”, egyetlen módszer sem képes bennünket kívülről “megszerelni” – sőt azt is, hogy erre nincs is szükség! Hiszen a gyógyulás ebben az esetben csak arról szól, hogy a módszer segítségével megváltoztatjuk a gondolatainkat, hiedelmeinket, ítéleteinket magunkról és az életről. Ha ez megtörténik, akkor tudhatjuk, jó helyen járunk, a gyógyulás máris megtörtént, akkor is, ha még fáj a vállunk, ha még nem találtuk meg a párunkat és még nincs állásunk…

A felismerés mindennél többet ér, hiszen ezzel az életünket a kezünkbe véve, új tapasztalatokat tudunk megélni – és ez maga a változás, a gyógyulás.

Támogató hit:

Az Univerzum támogat, hogy felismerjem teremtő képességeimet.

Csodás napokat és felismeréseket! Légy magadhoz jó!

Erika

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.
Kiszalad az udvarra, és kiabál: Egérfogó, egérfogó!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódik az egérfogó.
A parasztasszony siet megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem veszi észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarja a lábát.
A paraszt beviszi a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedik, de sajnos még mindig lázas. A paraszt tyúkot vág, és erőlevest készít az asszonynak, de hiába, a szenvedése nem múlik el. Jönnek a barátok, egész nap ápolják, gondoskodnak róla. Így a  paraszt gyorsan disznót vág, hogy legyen mit enni, de sajnos semmi sem segít, az asszony meghal.
A temetésre sokan eljönnek. A paraszt tehenet vág, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézi végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el! Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET.

Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala…

Csodás napokat! Légy magadhoz és másokhoz is jó!

Erika

Mire gondolsz, amikor a pénz kerül szóba?

A pénzt és a sikert jónak látod, hiszed, tapasztalod? Félsz attól, hogyha sok pénzed lenne, elveszítenéd a barátaid, a családod, a szeretteid?

El tudod engedni végleg azokat a gátló hiedelmeket, melyek szerint a pénz és az anyagi sikerek rosszak, elítélendők?

Talán az alábbi gondolatok is segítenek abban, hogy a pénzzel kapcsolatos negatív hiedelmeid elengedd:

Minél több pénzed van, annál többet tudsz tenni magadért és másokért is. Többet tudsz az ő jólétükre is költeni, és könnyebben tudod elérni azokat a dolgokat, melyek a saját fejlődésedhez járulnak hozzá.

A pénz nem tesz boldoggá, és önmagában a pénz nem jó cél. “Sok pénzt akarok” – ez azért nem működik jó célként, mert sosem a pénz a célunk. Sokkal inkább valamire szeretnénk a pénzt költeni. Tehát arra érdemes inkább gondolni, hogy mit szeretnél igazán a pénzzel? Kifizetni a számlákat, a hitelt? Gondtalanul élni? Nyaralni menni? Új autót szeretnél? Ugye, hogy egyik sem “pénz”? Ezért arra érdemes koncentrálni, és azt is kell kérni az Univerzumtól, amit valóban szeretnél.

Támogató hit:

A pénz csodálatos dolog. Mindig velem van és mindenben támogat. A segítségével rengeteg dolgot el tudok érni.

Mit gondolsz a fenti mondatokkal kapcsolatban? Mi az első, ami eszedbe jut? (Példa a negatívakra: Ez nem igaz, a pénz nem csodálatos. Ugyan, nekem sosincs pénzem, hogy is támogatna engem? Csak a gazdagokat támogatja, engem aztán sose! Hogy tudnék bármit elérni vele, ha nincs! Ez hülyeség! stb. stb.) Hogy érzed magad a magadban felmerülő gondolatoktól? Ideges vagy, haragos, rosszkedvű, elkeseredett, boldog, vidám, lelkes?

Mondani sem kell, hogy amíg bármilyen olyan gondolatod támad a fentiekkel kapcsolatban, melyekhez kellemetlen (negatív) érzés társul, akkor nem jó irányba mennek a gondolataid és persze a teremtésed sem. Változtasd meg a gondolatokat és a hiteid a pénzről, és meglátod, sokkal könnyebben fog hozzád is áramolni!

Ha netán már jó ideje “csinálod” a pozitív teremtést, és mégsem látsz változást, lehet, hogy a tudatalattidban található egy – vagy több – olyan program, ami tudattalanul akadályozza a pozitívak megjelenését az életedben. A tudattalan 95 %-ban működik, míg a tudat mindössze 5 %-ban. Viszonylag könnyű kiszámolni, vajon melyik “győz”…

Az ilyen tudattalan programok megtalálásában és tisztításában nagy segítséget nyújthat a Spirituális Választerápia tisztítás, amivel meg lehet találni, és ki is lehet tisztítani a gátló mechanizmusokat.

Csodás gondolatokat és teremtéseket! Légy magadhoz és a pénzhez is  jó!

Erika

Vagy csak úgy viselkedünk, mint az egyszeri gyerek, aki segítséget kér egy felnőttől:
- Kérem szépen, nem találom a szüleimet. Tud segíteni, hogy megtaláljam őket? Tud segíteni? Tud segíteni? Tud segíteni? Tud segíteni? Tud segíteni?……

Vajon mi történik egy ilyen helyzetben? Kaphat-e választ így a gyerek, ha folytonosan kér és kérdez, és nem is hallja meg a választ, sőt lehetőséget sem ad rá, hogy választ kaphasson?

Talán így működünk mi is… Ha mást sem csinálunk, mint kér(dez)ünk, kér(dez)ünk és kér(dez)ünk, az univerzum – bár nyilván próbál válaszolni – nem tudja megadni nekünk a várva-várt választ, hiszen nem is a válaszra, hanem csak a kér(d)éseinkre figyelünk.

Ilyen helyzetben vajon hogyan vennénk észre, hallanánk meg, és lennénk befogadók az univerzum válaszára? Hiszen ilyenkor a fókuszunk a kér(d)éseken (és a válaszok/a megvalósulás hiányán!) van, nem pedig azon, hogy azt vegyük észre, hogy itt a válasz, a megvalósulás az orrunk előtt.

Úgyhogy érdemes figyelni, hogy meghallhassuk, megkaphassuk a választ is.

Támogató gondolat:
Nagyon fontos vagyok az univerzum számára, és érdemes vagyok arra, hogy minden kérésemet teljesítse!

Csodás napokat! Légy magadhoz jó!

Erika

Az Univerzumtól való rendelést, illetve a teremtéseink folyamatát a legjobban szerintem az alábbi példával lehet jól megérteni.

Bemegyünk egy étterembe leülünk a baráti társasággal, a pincér kihozza az étlapot. Kiválasztjuk, hogy mit szeretnénk enni. A pincér vár, míg meghozzuk a döntést. Van olyan, amikor nehéz a választás… és csak gondolkodunk az étlap felett. Esetleg kérdezgetjük a pincért:

Mit ajánl? – viszont sokszor előfordul, hogy amit ő ajánl (mert ő azt szereti), nekünk nem a kedvencünk, sőt akár kifejezetten utálhatjuk is a spenótot tükörtojással…

Így aztán várunk, gondolkodunk, hogy mit döntsünk, az étlappal a kezünkben. Amíg az étlap a kezünkben van, még nem tudott a konyha nekikezdeni a rendelésünk elkészítéséhez, tehát a döntésünk “halogatásával” (azzal, hogy nem tesszük meg a megfelelő lépést) időben elhalasztjuk az étel megjelenését is az asztalon. Sőt, társaság esetén, a többiek döntésének a meghozataláig mi is várunk, a mi ételünket sem kezdik el addig, míg az egész asztaltársaság le nem adta a megrendelést. Mindannyian hatással vagyunk egymásra.

Jó esetben hamar döntésre jutunk, megmondjuk mit kérünk:

- Erőlevest kérek, rántott pulykát krumplipürével és csokis palacsintát. – És máris ELKÉPZELTÜK, milyen jó is lesz minden! BOLDOGOK vagyunk, hiszen tudjuk, hamar meg fogjuk kapni a finomságokat.

Meg is köszönjük a pincérnek, pedig még nem is kaptunk semmit!

- KÖSZÖNÖM!

A pincér elmegy, és leadja a rendelést a konyhának. Ilyenkor mi az asztalnál beszélgetünk, élvezzük a társaságot, és nem is foglalkozunk azzal, hogy mikor fogják kihozni az ételt. BÍZUNK abban, hogy amikor készen van, úgyis kihozzák.

NEM KÉTELKEDÜNK.

NEM MEGYÜNK BE A KONYHÁBA SEM, hogy megnézzük, ugyan HOGYAN KÉSZÜL el az ételünk. Nem szólunk bele, hogy: – na még egy kis sót legyen kedves beletenni, én inkább több morzsával csinálom, kevesebb olajat tegyen a serpenyőbe stb.

VÁRUNK, hogy elkészüljön. Senki sem áll fel az asztaltól felháborodva, csak azért mert pár perccel később még nincs ott az asztalon, amit kért…

És amikor megérkezik, jóízűen megesszük…

Előfordul néha, hogy újra szólni kell a rendelésünk érdekében, – kicsit “úszik” a konyha – túl sokan kértek egyszerre, csúcsforgalomban, ebédidőben jöttünk, és már tele van az étterem. Ilyenkor sem megyünk be a konyhába “segíteni”, csak szólunk újra, hogy várunk a rendelésünkre. A pincér visszajelez, hogy igen, már készül! Megnyugszunk és várunk, beszélgetünk tovább, és JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT.

Olyan is van, hogy a rendelésünk mégsem olyan, amit szerettünk volna: túl sós, nem elég meleg, nem olyan, mint amilyet elképzeltünk stb. Ilyenkor még az is előfordulhat, hogy módosítunk a rendelésünkön, és kérünk helyette valami mást! Olyan is van, hogy “na jó, most megeszem, de többet ilyet nem kérek, mert ez nem ízlik”. Viszont hogyan is tudnánk mi az, amit nem kérünk többet, ha sosem kóstolnánk meg?

Az ételek elfogyasztása után pedig levonjuk a következtetést: hogyan éreztük itt magunkat, jövünk-e vajon megint ide, ízlett-e, amit kaptunk. Így tanulunk folyamatosan a teremtéseinkről: a tapasztalataink alapján.

Támogató hit:

Rábízom magam az Univerzum teljesítéseire. Tudom, hogy az Univerzum teljesíti a kéréseim. Tudom, hogy mindent amit kérek, amire szükségem van, a megfelelő időben megkapom. Mindenem megvan a jó élethez. Köszönöm!

Csodás teremtéseket és tapasztalatokat! Légy magadhoz jó!

Erika

Vajon a pozitív tapasztalatokat becsüljük-e annyira, mint a negatívakat?

Fura kérdés, ugye?

De nézz csak magadba, te mit gondolsz erről igazán?

Szerintem nagyon sokan esünk abba a hibába, hogy azt HISSZÜK, hogy a negatív (a kellemetlen, rossz, nehéz) tapasztalatok által “jobban, gyorsabban” fejlődünk. Mivel ezt hisszük, ilyen tapasztalatokat vonzunk is be az életünkbe. Hiszen az alapvető hiteink (hiedelmeink) azok, melyek igazán meghatározzák, hogy milyen életet élünk, és mit tapasztalunk nap mint nap.

Talán érdemes megváltoztatni azokat a hiedelmeinket, melyek arról szólnak, hogy a negatív dolgok (betegségek, kihívások, konfliktusok, problémák, gondok) tudnak igazán fejleszteni bennünket.

Mi lenne, ha azt hinnénk helyettük, hogy: egy jó könyv, egy baráti beszélgetés, egy film, előadás, elmélkedés magunkban, legalább annyit ér, legalább annyit tud segíteni és legalább annyira járul hozzá a fejlődésünkhöz és a tapasztalatunkhoz, mint bármi, ami negatív?

Akár még példaként vehetünk is két egymástól elég távolálló emberi tapasztalatot: Hitlerét és Gandhiét. (Köszönet Brigi a gondolatért! )

Mindkettő tapasztalat arról (is), hogy az egyén hogyan képes hatni a világra. Hatottak a világra? Nem kérdés! És te vajon, ha választani lehetne, hogy hogyan hass a világra, melyiket választanád? …

Ugyanez érvényes ránk is a saját kis környezetünkben: valamit szeretnénk megtanulni, megtapasztalni. Ha a fenti példát vesszük, és a feladatunk az, hogy “hatni akarok a világra”, akkor most már láthatjuk, hogy van választásunk abban, hogy ezt hogyan akarjuk megvalósítani és megélni: negatív vagy pozitív módon.

Mindkét esetben a tapasztalat az lesz, hogy “hatok a világra”, de a hatásunk másokra, az érzés – és közben az élet megtapasztalása – valószínűleg egészen más lesz az emberi életünkben…

Én inkább a könnyű utat választom: jó kapcsolatokban, beszélgetésekben, könyvből, filmből, tanítványoktól és tanításból fejlődöm, és tapasztalom a teremtési folyamatot.

Ez mind olyan jó érzés – ilyeneket kívánok mindenkinek!!

Támogató gondolat:

Az életet könnyen, boldogan élem, miközben rengeteget fejlődöm és tanulok. Könnyedén veszek részt a teremtési folyamatban és csupa élvezetes és örömteli dolgot teremtek.

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz jó!

Erika

Együtt teremtünk az Univerzum energiáival.
De vajon adunk-e elég időt a teremtésre?

Vagy olyanok vagyunk, mint az egyszeri ember, aki fát akart nevelni?
Egyszer volt, hol nem volt egy ember, aki elültetett egy kis fácskát, de nem tudta, hogy vajon jól ültette-e el, és hogy növekedik-e szépen a gyökere. Így aztán minden nap kihúzta a kis fát a földből, hogy megnézze, növekszik-e már a gyökere…

Néha azért adjuk fel, mert úgy gondoljuk, hogy ha ezidáig nem működött, ezután sem fog nekünk. És nem vesszük észre, hogy csak időre lenne szükség a virágzáshoz…

Még rosszabb, amikor úgy véljük, ha több energiát adnánk neki, hamarabb meg fog oldódni!
Ez pontosan olyan, mintha egy finom báránysültet úgy akarnánk hamarabb megsütni, hogy magasabbra állítjuk a sütő hőmérsékletét. El lehet képzelni, mi lesz szegény báránysültből… csak hamu.
Vagy csak egy kérdés: Vajon 9 mama ki tud-e hordani és megszülni egy kisbabát 1 hónap alatt?

Mindennek megvan a maga ideje a földön, nem sürgethetjük csak azért , mert nekünk úgy tetszene! Nekünk magunknak is időre van szükségünk ahhoz, hogy elvégezzük a dolgainkat. Az Univerzum is így van ezzel…
Az el- és a befogadáshoz valamint a növekedéshez is időre van szükség.

Tehát, érdemes lenyugodnunk egy kicsit és türelmesnek lennünk. Engedjük meg az Univerzumnak, hogy a saját idejében növekedjen és fejlődjön, és természetesen engedjük meg magunknak, mint az Univerzum egy részének, hogy mi is a nekünk megfelelő időben fejlődjünk.
Ez abban is segít, hogy ne aggódjunk annyit, és ne legyünk negatívak.

Támogató gondolat:
Megengedem magamnak, hogy az Univerzum ritmusával együtt növekedjek, fejlődjek és teremtsek.

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz türelmes és jó!

Erika

Vajon milyen gondolatok vannak a fejedben az életről?

Az élet nehéz?  Küzdelmes? A dolgokért meg kell szenvedni?

Igen, ilyeneket hallottunk és még hallunk ma is sokszor.

Sajnos azonban, amíg ilyeneket gondolunk, addig az élet (az Univerzum) ezt is fogja felénk visszatükrözni, tehát az életünk nehéz, küzdelmes és szenvedésekkel teli lesz. Ilyen egyszerű…

Ezért inkább kezdjük elképzelni, hogy az élet könnyű, vidám és örömteli, a mindennapjaink boldogságban és könnyedén, lelkesen telnek!

Semmivel sem nehezebb a fejünkben azt gondolni az életről, hogy könnyű, mint azt hogy nehéz! Ha esetleg úgy érzed, hogy “nehéz” könnyűnek gondolni az életet, a következő támogató hitet ajánlom:

Támogató hit:

Az élet könnyű! Az életemet könnyedén élem, a mindennapjaim csodásan telnek. Minden napomat kiváncsi izgalommal és lelkesedéssel várom, hogy ma milyen csodás meglepetéssel szolgál számomra!

Ma vajon milyen ajándékot kapok az Univerzumtól?

Figyelj az ajándékokra, amiket kapsz, nap mint nap! Légy hálás értük, hogy a “Hála-lifttel” magasabb rezgésszintekre kerülj, ahol egyre könnyebb lesz élni az életed!

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz jó!

Erika