Rengeteg olyan módszer van manapság, (a Spirituális Választerápiát is beleértve) amely a gyógyulás elősegítéséről, a gyógyítás valamilyen formájáról szól. Sokan abban a reményben mennek bármilyen módszert kipróbálni – ami persze teljesen természetes emberi igény -, hogy jobban legyenek, boldogabbak, megtalálják a várva-várt párt, munkát, gyerekük szülessen vagy jobb legyen a már meglévőkkel a kapcsolat stb.
Sokan, sokfélék vagyunk, és így a gyógyulásról, a változásról is nagyon sokféle konkrét elképzeléssel, elvárással rendelkezünk, különösen, ha a saját “gyógyulásunkról” vagy “változásunkról” van szó. Egy-egy tanácsadás után általában mindenki az azonnali, – az ő általa elképzelt, konkrét – csodát várja. 
És vajon tagadhatjuk-e, hogy nem történnek azonnali, megmagyarázhatatlan, tényleg csodás változások? Igen, nagyon sokszor történnek csodás dolgok. A “csodákról” szóló beszámolók azonban mégis inkább későbbi csalódást okozhatnak, hiszen nincs biztos ígéret mindenki számára, hogy “veled is pontosan így, ilyen gyorsan fog történni” (vagy hogy egyszer megtörtént, mindig így fog történni).
Az energiáinkkal (gondolatainkkal és érzéseinkkel) teremtünk. Mivel mi magunk teremtjük az életünket, nem lehet előre tudni, hogy kinek, mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy a változás létrejöjjön (még itt, ebben) az életében.
Sokszor emlegetem, hogy mindenki “remek” teremtő, elvégre képes volt a sok negatív gondolattal, hiedelemmel és kétséggel azt a rengeteg “kellemetlen” dolgot megteremteni az életében. (De hogyan is szerezhetnénk tapasztalatot arról, hogy milyen a “kellemetlen” és milyen a “kellemes”, ha sosem kerültünk ezekkel a “dolgokkal” kapcsolatba?)
A földre jövetelünk (inkarnációnk) célja az, hogy fejlődjünk, tanuljunk, tapasztalatokat szerezzünk és megvilágosodjunk abban, hogy teremtő lények vagyunk. Amennyiben a megvilágosodással kapcsolatban azt hiszed, hogy az csak a kevesek – a kiválasztottak – kiváltsága, akkor vedd górcső alá a hiedelmeidet! Bármely békés, nyugodt, laza állapotban megvilágosodott lehetsz. Lehet, hogy csak percekig tart nálad és nem folyamatosan jellemzi az életed, de érdemes tudni, hogy bárki képes rá és megtapasztalhatja az Univerzummal való összehangolt – megvilágosodott – állapotot!
Mindannyian teremtő képességekkel rendelkezünk és “Isten képére teremtődtünk”, azaz olyanok vagyunk, mint a teremtő: teljesek és egészek (és kedvesek teremtő “szülőnk” számára) úgy, ahogyan vagyunk.
Tehát, amennyiben elfogadjuk, hogy az idejövetelünk és az itteni életünk célja a tapasztalatszerzés és a megvilágosodás, akkor vajon mit is jelenthet a “gyógyulás”? Számomra a gyógyulás: felismerés. Annak a felismerése, hogy teremtő lények vagyunk, akik azért létezünk a földön, hogy tapasztalatokat szerezzünk. Amennyiben erre rájövünk, végre visszajutunk teljes, egész önmagunkhoz, és ezzel képesek vagyunk tudatosan olyat teremteni, amit szeretnénk – azaz gyógyulunk!
Eckhart Tolle azt mondja, hogy nem kell jóságossá válnunk, csak meg kell engednünk magunknak, hogy a bennünk lévő jóság felszínre kerülhessen. Ugyanígy van ez a saját szellemiségünkkel (spirituálitásunkkal) is. Nem kell szellemivé (spirituálissá) válnunk, hiszen azok vagyunk. Egyszerűen csak meg kell engednünk magunknak, tudatosabbá kell tennünk, hogy a bennünk lévő szellemiség a felszínre, felismerésre kerülhessen.
Ennek persze ellentmond a sok bennünk lévő hiedelem és rögzült (sokszor vallási) minta, mely szerint kevesek vagyunk ahhoz, hogy bármit megtehessünk, és könyörögnünk kell (általában valami “feljebbvalóhoz”, Istenhez), hogy megvalósulhasson az, amit szeretnénk. Ezzel a mentalitással eltávolítjuk magunktól a lehetőséget, hogy ráébredjünk saját isteni, spirituális mivoltunkra és a felelősséget áthárítjuk valaki (valami) másra.
Sokszor azért nem teszünk meg dolgokat, mondunk ki valamit, mert “jaj, mit fognak gondolni, nem fognak szeretni”. A félelem attól, hogy nem szeretnek bennünket, nagyon sokszor visszatart attól, hogy számunkra fontos dolgokat véghezvigyünk – vagy épp ellenkezőleg, olyanokat teszünk, amihez semmi kedvünk. Pedig nem azért szeret minket bárki – Istent, Univerzumot, Buddhát stb. is beleértve -, mert bizonyos dolgokat megteszünk vagy nem, hanem önmagunkért, azaz kizárólag csak azért, mert VAGYUNK.
Teljesek, egészek és szerethetők vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Lehet, hogy ezt nem hisszük el (ilyenkor a hiedelmeket érdemes megvizsgálni és tisztítani), de attól még úgy van. Persze, ha valamit nem hiszünk el, akkor nehezen is tud az életünkben megnyilvánulni, hiszen azt tapasztaljuk, amit hiszünk.
Minden bennünk van, amire szükségünk van a teljes életünkhöz, csak esetleg nem látjuk jól, mert valami elhomályosítja a látásunkat – például: programok, hiedelmek, hozott minták, szokások stb. Amikor bármilyen gyógyító módszerhez folyamodunk, érdemes szem előtt tartanunk, hogy nem a szerelő műhelybe megyünk, hogy itt-ott egy-két csavart meghúzzanak rajtunk, megolajozzanak, aztán mehetünk tovább, soha többet nem lesz semmi problémánk…
Ha a gyógyulás annak a felismerése, hogy teljesek vagyunk, akkor megérthetjük, hogy egyetlen “gyógyító”, egyetlen módszer sem képes bennünket kívülről “megszerelni” – sőt azt is, hogy erre nincs is szükség! Hiszen a gyógyulás ebben az esetben csak arról szól, hogy a módszer segítségével megváltoztatjuk a gondolatainkat, hiedelmeinket, ítéleteinket magunkról és az életről. Ha ez megtörténik, akkor tudhatjuk, jó helyen járunk, a gyógyulás máris megtörtént, akkor is, ha még fáj a vállunk, ha még nem találtuk meg a párunkat és még nincs állásunk…
A felismerés mindennél többet ér, hiszen ezzel az életünket a kezünkbe véve, új tapasztalatokat tudunk megélni – és ez maga a változás, a gyógyulás.
Támogató hit:
Az Univerzum támogat, hogy felismerjem teremtő képességeimet.
Csodás napokat és felismeréseket! Légy magadhoz jó!
Erika
