Mindig kedvére tudsz tenni néhány embernek, néha kedvére tudsz tenni minden embernek, de nem tudsz mindig, mindenkit elégedetté tenni.

You can please some of the people all of the time, you can please all of the people some of the time, but you can’t please all of the people all of the time.

John Lydgate (angol költő és szerzetes kb. 1370 – kb. 1451)

Valójában, mindannyian tudjuk, – hiszen tapasztaltuk már sokszor – még az is nehéz, hogy néhány embert elégedetté tegyünk az idő nagyobb részében – nemhogy mindig, mindenkit!

Mindig lesznek olyanok, akik kritizálnak valamit, hiszen mivel sokfélék vagyunk, nem egyformán szeretjük a dolgokat, nem ugyanazt akarjuk, és nem ugyanaz tetszik nekünk. Fontos tudni, hogy nem kell, és nem is lehet mindig mindenkinek tetsző döntéseket hozni. Ez képtelenség, így célnak sem megfelelő!

Mégis, amikor kritikát hallunk, általában ellenállunk neki, elkezdünk (ha máshol nem magunkban belül kritikát mondani a másikról) védekezni ellene, netán megtámadni, és megpróbáljuk a másikat meggyőzni arról, hogy miért nincs igaza… Ezzel persze nemhogy megoldanánk a helyzetet, hanem az Univerzum törvényei szerint még többet vonzunk be magunkhoz az ilyen helyzetekből. Ha bennünk kritika van (és vegyük észre: amikor magunkban valakit kritizálunk, akkor a kritika energiája ott van bennünk!), nem csoda, ha a külső világból is ez fog visszatükröződni.

Amerikában a fenti  – eredetileg Lydgate-től származó – mondást Lincoln is használta. A kabinetében volt egy tag, aki állandóan kritizálta őt. Mikor megkérdezték, miért nem távolítja el a környezetéből, miért tűri el, hogy kritizálja, ezt válaszolta:

- Még egy lónak is szüksége van arra időnként, hogy egy lódarázs megcsípje, és így mozgásra ösztökélje.

Igazán mély bölcsesség! Ha erre tudunk koncentrálni, amikor valaki kritizál bennünket, máris nem fogunk ellenállni neki, hiszen azt fogjuk keresni a kritikájában, hogyan tud ez bennünket előremozdítani, miben segít bennünket a kritika.

Legközelebb, ha valaki kritizál, nyugodtan mélyedj el magadban, végy egy pár mély levegőt és kérj tiszta gondolatokat a helyzetről!

Kérdezz rá, vajon miben tud ez engem segíteni, hogyan irányít a legjobb megoldás megtalálása felé, hogy ezt mondta?

Ezzel képes lehetsz egy újfajta szemléletet beengedni a tapasztalatodba, amivel pedig a régi berögzült hiedelmektől és gondolatoktól tudsz megszabadulni. Minden új gondolat egy újabbnak ad teret. Ezzel kiléphetsz a régi körforgásból és még a kritizálónak is hálás lehetsz, hogy megvilágított számodra egy újfajta nézőpontot. 

Rátalálhatsz magadban az igazi benső igazságodra magadról, a helyzetről, esetleg a másik emberről. Ne feledd: a jó vezetők képesek jó munkát végezni még akkor is, ha közben kritika éri őket.

Ha kiváncsi vagy rá, hogy mit tanácsolok, mit tegyél vita (kritika) esetén, akkor nézd meg az alábbi 3 perces videót.

VIDEÓ

Támogató hit:

Az Univerzum mindig támogat, minden igaz, számomra jó döntésemben és cselekedetemben.

Csodás napokat! Légy magadhoz és másokhoz is jó!

Erika

Mire gondolsz, amikor a pénz kerül szóba?

A pénzt és a sikert jónak látod, hiszed, tapasztalod? Félsz attól, hogyha sok pénzed lenne, elveszítenéd a barátaid, a családod, a szeretteid?

El tudod engedni végleg azokat a gátló hiedelmeket, melyek szerint a pénz és az anyagi sikerek rosszak, elítélendők?

Talán az alábbi gondolatok is segítenek abban, hogy a pénzzel kapcsolatos negatív hiedelmeid elengedd:

Minél több pénzed van, annál többet tudsz tenni magadért és másokért is. Többet tudsz az ő jólétükre is költeni, és könnyebben tudod elérni azokat a dolgokat, melyek a saját fejlődésedhez járulnak hozzá.

A pénz nem tesz boldoggá, és önmagában a pénz nem jó cél. “Sok pénzt akarok” – ez azért nem működik jó célként, mert sosem a pénz a célunk. Sokkal inkább valamire szeretnénk a pénzt költeni. Tehát arra érdemes inkább gondolni, hogy mit szeretnél igazán a pénzzel? Kifizetni a számlákat, a hitelt? Gondtalanul élni? Nyaralni menni? Új autót szeretnél? Ugye, hogy egyik sem “pénz”? Ezért arra érdemes koncentrálni, és azt is kell kérni az Univerzumtól, amit valóban szeretnél.

Támogató hit:

A pénz csodálatos, jó dolog. Mindig velem van és mindenben támogat. A segítségével rengeteg dolgot el tudok érni.

Mit gondolsz a fenti mondatokkal kapcsolatban? Mi az első, ami eszedbe jut? (Példa a negatív gondolatokra: Ez nem igaz, a pénz nem csodálatos. Ugyan, nekem sosincs pénzem, hogy is támogatna engem? Csak a gazdagokat támogatja, engem aztán sose! Hogy tudnék bármit elérni vele, ha nincs! Ez hülyeség! stb. stb.) Hogy érzed magad a magadban felmerülő gondolatoktól? Ideges vagy, haragos, rosszkedvű, elkeseredett, boldog, vidám, lelkes?

Mondani sem kell, hogy amíg bármilyen olyan gondolatod támad a fentiekkel kapcsolatban, melyekhez kellemetlen (negatív) érzés társul, akkor nem jó irányba mennek a gondolataid és persze a teremtésed sem. Változtasd meg a gondolatokat és a hiteid a pénzről, és meglátod, sokkal könnyebben fog hozzád is áramolni!

Ha netán már jó ideje “csinálod” a pozitív teremtést, és mégsem látsz változást, lehet, hogy a tudatalattidban található egy – vagy több – olyan program, ami tudattalanul akadályozza a pozitívak megjelenését az életedben. A tudattalan 95%-ban működik, míg a tudat mindössze 5%-ban. Viszonylag könnyű kiszámolni, vajon melyik “győz”…

Az ilyen tudattalan programok megtalálásában és tisztításában nagy segítséget nyújthat a Spirituális Választerápia tisztítás, amivel meg lehet találni, és ki is lehet tisztítani a gátló mechanizmusokat.

Csodás gondolatokat és teremtéseket! Légy magadhoz és a pénzhez is  jó!

Erika

Vagy csak úgy viselkedünk, mint az egyszeri gyerek, aki segítséget kér egy felnőttől:
- Kérem szépen, nem találom a szüleimet. Tud segíteni, hogy megtaláljam őket? Tud segíteni? Tud segíteni? Tud segíteni? Tud segíteni? Tud segíteni?……

Vajon mi történik egy ilyen helyzetben? Kaphat-e választ így a gyerek, ha folytonosan kér és kérdez, és nem is hallja meg a választ, sőt lehetőséget sem ad rá, hogy választ kaphasson?

Talán így működünk mi is… Ha mást sem csinálunk, mint kér(dez)ünk, kér(dez)ünk és kér(dez)ünk, az univerzum – bár nyilván próbál válaszolni – nem tudja megadni nekünk a várva-várt választ, hiszen nem is a válaszra, hanem csak a kér(d)éseinkre figyelünk.

Ilyen helyzetben vajon hogyan vennénk észre, hallanánk meg, és lennénk befogadók az univerzum válaszára? Hiszen ilyenkor a fókuszunk a kér(d)éseken (és a válaszok/a megvalósulás hiányán!) van, nem pedig azon, hogy azt vegyük észre, hogy itt a válasz, a megvalósulás az orrunk előtt.

Úgyhogy érdemes figyelni, hogy meghallhassuk, megkaphassuk a választ is.

Támogató gondolat:
Nagyon fontos vagyok az univerzum számára, és érdemes vagyok arra, hogy minden kérésemet teljesítse!

Csodás napokat! Légy magadhoz jó!

Erika

Az Univerzumtól való rendelést, illetve a teremtéseink folyamatát a legjobban szerintem az alábbi példával lehet jól megérteni.

Bemegyünk egy étterembe leülünk a baráti társasággal, a pincér kihozza az étlapot. Kiválasztjuk, hogy mit szeretnénk enni. A pincér vár, míg meghozzuk a döntést. Van olyan, amikor nehéz a választás… és csak gondolkodunk az étlap felett. Esetleg kérdezgetjük a pincért:

Mit ajánl? – viszont sokszor előfordul, hogy amit ő ajánl (mert ő azt szereti), nekünk nem a kedvencünk, sőt akár kifejezetten utálhatjuk is a spenótot tükörtojással…

Így aztán várunk, gondolkodunk, hogy mit döntsünk, az étlappal a kezünkben. Amíg az étlap a kezünkben van, még nem tudott a konyha nekikezdeni a rendelésünk elkészítéséhez, tehát a döntésünk “halogatásával” (azzal, hogy nem tesszük meg a megfelelő lépést) időben elhalasztjuk az étel megjelenését is az asztalon. Sőt, társaság esetén, a többiek döntésének a meghozataláig mi is várunk, a mi ételünket sem kezdik el addig, míg az egész asztaltársaság le nem adta a megrendelést. Mindannyian hatással vagyunk egymásra.

Jó esetben hamar döntésre jutunk, megmondjuk mit kérünk:

- Erőlevest kérek, rántott pulykát krumplipürével és csokis palacsintát. – És máris ELKÉPZELTÜK, milyen jó is lesz minden! BOLDOGOK vagyunk, hiszen tudjuk, hamar meg fogjuk kapni a finomságokat.

Meg is köszönjük a pincérnek, pedig még nem is kaptunk semmit!

- KÖSZÖNÖM!

A pincér elmegy, és leadja a rendelést a konyhának. Ilyenkor mi az asztalnál beszélgetünk, élvezzük a társaságot, és nem is foglalkozunk azzal, hogy mikor fogják kihozni az ételt. BÍZUNK abban, hogy amikor készen van, úgyis kihozzák.

NEM KÉTELKEDÜNK.

NEM MEGYÜNK BE A KONYHÁBA SEM, hogy megnézzük, ugyan HOGYAN KÉSZÜL el az ételünk. Nem szólunk bele, hogy: – na még egy kis sót legyen kedves beletenni, én inkább több morzsával csinálom, kevesebb olajat tegyen a serpenyőbe stb.

VÁRUNK, hogy elkészüljön. Senki sem áll fel az asztaltól felháborodva, csak azért mert pár perccel később még nincs ott az asztalon, amit kért…

És amikor megérkezik, jóízűen megesszük…

Előfordul néha, hogy újra szólni kell a rendelésünk érdekében, – kicsit “úszik” a konyha – túl sokan kértek egyszerre, csúcsforgalomban, ebédidőben jöttünk, és már tele van az étterem. Ilyenkor sem megyünk be a konyhába “segíteni”, csak szólunk újra, hogy várunk a rendelésünkre. A pincér visszajelez, hogy igen, már készül! Megnyugszunk és várunk, beszélgetünk tovább, és JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT.

Olyan is van, hogy a rendelésünk mégsem olyan, amit szerettünk volna: túl sós, nem elég meleg, nem olyan, mint amilyet elképzeltünk stb. Ilyenkor még az is előfordulhat, hogy módosítunk a rendelésünkön, és kérünk helyette valami mást! Olyan is van, hogy “na jó, most megeszem, de többet ilyet nem kérek, mert ez nem ízlik”. Viszont hogyan is tudnánk mi az, amit nem kérünk többet, ha sosem kóstolnánk meg?

Az ételek elfogyasztása után pedig levonjuk a következtetést: hogyan éreztük itt magunkat, jövünk-e vajon megint ide, ízlett-e, amit kaptunk. Így tanulunk folyamatosan a teremtéseinkről: a tapasztalataink alapján.

Támogató hit:

Rábízom magam az Univerzum teljesítéseire. Tudom, hogy az Univerzum teljesíti a kéréseim. Tudom, hogy mindent amit kérek, amire szükségem van, a megfelelő időben megkapom. Mindenem megvan a jó élethez. Köszönöm!

Csodás teremtéseket és tapasztalatokat! Légy magadhoz jó!

Erika

A teremtési folyamat: a gondolatainkkal (és a hozzácsatolt érzésekkel) teremtjük az életünket.

Jaj! És akkor mi van a sok negatív gondolattal (és persze a hozzájuk tartozó negatív érzésekkel), ami mindannyiunk fejében időről-időre megjelenik? Ha bűntudatunk van a negatív gondolatok miatt, akkor vajon mit teremtünk az ilyen gondolatainkkal? Hát persze: további bűntudatot, netán még önbüntetésre is okot adó helyzeteket is… na ez aztán remek körforgás…

Szóval: Bűntudatod van a negatív gondolatok miatt? Hát ne legyen! … Persze, könnyű mondani…

Mindenkinek van negatív gondolata időről-időre, teljesen természetes. Nem kell bosszankodni miatta, még elhesegetni sem kell (legfőképpen elnyomni nem érdemes), egyszerűen csak más gondolatokat érdemes helyettük gondolni!

Ez legkönnyebben úgy megy, hogy megkérdőjelezzük a fejünkben megjelenő negatív gondolatokat! Ezzel az egyszerű módszerrel képesek vagyunk eljutni a pozitívabb gondolatokhoz. Amikor ezt már gyakorlatunkká tesszük, egyre több kellemes (pozitív) gondolatot “ültetünk el” a fejünkben, amiből aztán teljesen természetes módon szintén egyre több pozitív gondolat fog kifejlődni.

Szóval, ne foglalkozz a negatív gondolataiddal, inkább válassz pozitívakat és figyelj ezekre inkább!

Ha csak 51 %-ban több a pozitív gondolatod, mint a negatív, máris átbillentél, azaz egyre több pozitív gondolat keletkezik benned!

Támogató gondolat:

Megengedem magamnak, hogy időről-időre negatív gondolataim legyenek. Ezek segítenek tudatosítani bennem a teremtő folyamatban való részvételem, hiszen ilyenkor képes vagyok változtatni rajtuk a megkérdőjelezéssel vagy a hála kifejezésével. Hálás vagyok a saját magammal kapcsolatos felismeréseimért.

Csodás napokat és még csodásabb gondolatokat! Légy magadhoz jó!

Erika

Vajon a pozitív tapasztalatokat becsüljük-e annyira, mint a negatívakat?

Fura kérdés, ugye?

De nézz csak magadba, te mit gondolsz erről igazán?

Szerintem nagyon sokan esünk abba a hibába, hogy azt HISSZÜK, hogy a negatív (a kellemetlen, rossz, nehéz) tapasztalatok által “jobban, gyorsabban” fejlődünk. Mivel ezt hisszük, ilyen tapasztalatokat vonzunk is be az életünkbe. Hiszen az alapvető hiteink (hiedelmeink) azok, melyek igazán meghatározzák, hogy milyen életet élünk, és mit tapasztalunk nap mint nap.

Talán érdemes megváltoztatni azokat a hiedelmeinket, melyek arról szólnak, hogy a negatív dolgok (betegségek, kihívások, konfliktusok, problémák, gondok) tudnak igazán fejleszteni bennünket.

Mi lenne, ha azt hinnénk helyettük, hogy: egy jó könyv, egy baráti beszélgetés, egy film, előadás, elmélkedés magunkban, legalább annyit ér, legalább annyit tud segíteni és legalább annyira járul hozzá a fejlődésünkhöz és a tapasztalatunkhoz, mint bármi, ami negatív?

Akár még példaként vehetünk is két egymástól elég távolálló emberi tapasztalatot: Hitlerét és Gandhiét. (Köszönet Brigi a gondolatért! )

Mindkettő tapasztalat arról (is), hogy az egyén hogyan képes hatni a világra. Hatottak a világra? Nem kérdés! És te vajon, ha választani lehetne, hogy hogyan hass a világra, melyiket választanád? …

Ugyanez érvényes ránk is a saját kis környezetünkben: valamit szeretnénk megtanulni, megtapasztalni. Ha a fenti példát vesszük, és a feladatunk az, hogy “hatni akarok a világra”, akkor most már láthatjuk, hogy van választásunk abban, hogy ezt hogyan akarjuk megvalósítani és megélni: negatív vagy pozitív módon.

Mindkét esetben a tapasztalat az lesz, hogy “hatok a világra”, de a hatásunk másokra, az érzés – és közben az élet megtapasztalása – valószínűleg egészen más lesz az emberi életünkben…

Én inkább a könnyű utat választom: jó kapcsolatokban, beszélgetésekben, könyvből, filmből, tanítványoktól és tanításból fejlődöm, és tapasztalom a teremtési folyamatot.

Ez mind olyan jó érzés – ilyeneket kívánok mindenkinek!!

Támogató gondolat:

Az életet könnyen, boldogan élem, miközben rengeteget fejlődöm és tanulok. Könnyedén veszek részt a teremtési folyamatban és csupa élvezetes és örömteli dolgot teremtek.

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz jó!

Erika

Együtt teremtünk az Univerzum energiáival.
De vajon adunk-e elég időt a teremtésre?

Vagy olyanok vagyunk, mint az egyszeri ember, aki fát akart nevelni?
Egyszer volt, hol nem volt egy ember, aki elültetett egy kis fácskát, de nem tudta, hogy vajon jól ültette-e el, és hogy növekedik-e szépen a gyökere. Így aztán minden nap kihúzta a kis fát a földből, hogy megnézze, növekszik-e már a gyökere…

Néha azért adjuk fel, mert úgy gondoljuk, hogy ha ezidáig nem működött, ezután sem fog nekünk. És nem vesszük észre, hogy csak időre lenne szükség a virágzáshoz…

Még rosszabb, amikor úgy véljük, ha több energiát adnánk neki, hamarabb meg fog oldódni!
Ez pontosan olyan, mintha egy finom báránysültet úgy akarnánk hamarabb megsütni, hogy magasabbra állítjuk a sütő hőmérsékletét. El lehet képzelni, mi lesz szegény báránysültből… csak hamu.
Vagy csak egy kérdés: Vajon 9 mama ki tud-e hordani és megszülni egy kisbabát 1 hónap alatt?

Mindennek megvan a maga ideje a földön, nem sürgethetjük csak azért , mert nekünk úgy tetszene! Nekünk magunknak is időre van szükségünk ahhoz, hogy elvégezzük a dolgainkat. Az Univerzum is így van ezzel…
Az el- és a befogadáshoz valamint a növekedéshez is időre van szükség.

Tehát, érdemes lenyugodnunk egy kicsit és türelmesnek lennünk. Engedjük meg az Univerzumnak, hogy a saját idejében növekedjen és fejlődjön, és természetesen engedjük meg magunknak, mint az Univerzum egy részének, hogy mi is a nekünk megfelelő időben fejlődjünk.
Ez abban is segít, hogy ne aggódjunk annyit, és ne legyünk negatívak.

Támogató gondolat:
Megengedem magamnak, hogy az Univerzum ritmusával együtt növekedjek, fejlődjek és teremtsek.

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz türelmes és jó!

Erika

Vajon milyen gondolatok vannak a fejedben az életről?

Az élet nehéz?  Küzdelmes? A dolgokért meg kell szenvedni?

Igen, ilyeneket hallottunk és még hallunk ma is sokszor.

Sajnos azonban, amíg ilyeneket gondolunk, addig az élet (az Univerzum) ezt is fogja felénk visszatükrözni, tehát az életünk nehéz, küzdelmes és szenvedésekkel teli lesz. Ilyen egyszerű…

Ezért inkább kezdjük elképzelni, hogy az élet könnyű, vidám és örömteli, a mindennapjaink boldogságban és könnyedén, lelkesen telnek!

Semmivel sem nehezebb a fejünkben azt gondolni az életről, hogy könnyű, mint azt hogy nehéz! Ha esetleg úgy érzed, hogy “nehéz” könnyűnek gondolni az életet, a következő támogató hitet ajánlom:

Támogató hit:

Az élet könnyű! Az életemet könnyedén élem, a mindennapjaim csodásan telnek. Minden napomat kiváncsi izgalommal és lelkesedéssel várom, hogy ma milyen csodás meglepetéssel szolgál számomra!

Ma vajon milyen ajándékot kapok az Univerzumtól?

Figyelj az ajándékokra, amiket kapsz, nap mint nap! Légy hálás értük, hogy a “Hála-lifttel” magasabb rezgésszintekre kerülj, ahol egyre könnyebb lesz élni az életed!

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz jó!

Erika

Idézet:

Richard Bander, John Grinder: Békából királyfi című könyvéből (Új Paradigma Kiadó, Szentendre, 2000. 10-11. old.)

Van egy régi történet a kazánszerelőről, akit kihívtak, hogy javítsa meg egy gőzhajó meghibásodott kazánrendszerét. Meghallgatta a gépkezelő helyzetleírását, feltett néhány kérdést, majd lement a gépházba. Átnézte a tekergődző csövek szövevényét, pár percig hallgatta a kazán dohogását és a szökő gőz sípolását, s néhány csövet megtapogatott.

Aztán halkan dudorászva benyúlt a munkaruhája zsebébe, előhúzott egy kis kalapácsot, és egyetlenegyszer ráütött vele egy élénkpiros szelepre.

Az egész rendszer azonnal tökéletesen működni kezdett, és a kazánszerelő hazatért. Amikor a gőzhajó tulajdonosa megkapta az ezerdolláros számlát, panaszolta, hogy a szerelő csupán negyedóráig tartózkodott a gépházban, és részletes számlát kért.

A kazánszerelő a következőket írta:

Kalapácsütés:                                         0,50 dollár
A tudás, hogy hova kell ütni:          999,50 dollár
Összesen                                          1000,00 dollár

Neked mennyit ér a saját tudásod, és a mások tudása?

Értékeled-e magad annyira, amennyire megérdemelnéd? A hibáidra vagy a sikereidre figyelsz inkább? És másoknál? Ugye tudod, hogy itt is az valósul meg, aminek energiát adsz: ha a hiánynak (a hibáknak) akkor abból fogsz többet tapasztalni!

Érdemes ezért inkább arra figyelnünk, amiből még többet szeretnénk tapasztalni:

Ez is sikerült!

Ma milyen jó  napom volt!

Nagyon jól megcsináltam!

Milyen jó, hogy nem romlott el még jobban!

Hálás vagyok érte, hogy gyorsan kijavították! stb.

Ne felejts el hálát adni azért, ami legalább jól működik az életedben! Meglátod, már önmagában ez is elég, hogy elkezdj jobbat tapasztalni az életedben.

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz jó!

Erika

Ez biztosan nagyon furán hangzik, hiszen nem hogy ilyet nem hallottunk soha senkitől nagy valószínűséggel, hanem sokkal inkább olyat, hogy “ne légy büszke”, “ne gondolj magadról sokat”, “ne értékeld magad túl”, “ne kerülj előtérbe”, “húzd meg magad”, “először mások, aztán te” stb.

Ezektől az utasításoktól értéktelennek érezzük magunkat, ami persze olyan élethelyzeteket hoz elénk, ahol újra és újra olyat tapasztalhatunk, hogy értéktelennek érezzük magunkat. Igazi ördögi kör…

Épp ezért sokkal jobban járunk, ha sokra értékeljük magunkat és a tudásunkat! Ezzel olyan embereket és szituációkat hívunk be az életünkbe, ahol értékelni fognak bennünket, és megbecsülnek. Minél jobban becsüljük magunkat, annál jobban fogunk mi is másokat megbecsülni, és minket is annál jobban fognak becsülni. Ez egy sokkal jobb, “angyali kör” .

Támogató hit:

Nagyon jó vagyok úgy ahogy vagyok.

Értékes vagyok és szeretetre érdemes.

Az Univerzum fontos része vagyok.

És még egy idézet a fenti témához:

Richard Bander, John Grinder: Békából királyfi című könyvéből (Új Paradigma Kiadó, Szentendre, 2000. 10-11. old.)

Van egy régi történet a kazánszerelőről, akit kihívtak, hogy javítsa meg egy gőzhajó meghibásodott kazánrendszerét. Meghallgatta a gépkezelő helyzetleírását, feltett néhány kérdést, majd lement a gépházba. Átnézte a tekergődző csövek szövevényét, pár percig hallgatta a kazán dohogását és a szökő gőz sípolását, s néhány csövet megtapogatott.

Aztán halkan dudorászva benyúlt a munkaruhája zsebébe, előhúzott egy kis kalapácsot, és egyetlenegyszer ráütött vele egy élénkpiros szelepre.

Az egész rendszer azonnal tökéletesen működni kezdett, és a kazánszerelő hazatért. Amikor a gőzhajó tulajdonosa megkapta az ezerdolláros számlát, panaszolta, hogy a szerelő csupán negyedóráig tartózkodott a gépházban, és részletes számlát kért.

A kazánszerelő a következőket írta:

Kalapácsütés:                                     0,50 dollár
A tudás, hogy hova kell ütni:          999,50 dollár
Összesen                                          1000,00 dollár

Vajon mennyire értékeljük a saját tudásunk (és a mások tudását)?

Értékeljük-e magunkat annyira, amennyire megérdemelnénk? A hibáinkra vagy a sikereinkre figyelünk inkább? És másoknál? Itt is az valósul meg, aminek energiát adunk: ha a hiánynak (a hibáknak), akkor abból fogunk többet tapasztalni!

Érdemes ezért inkább arra figyelnünk, amiből még többet szeretnénk tapasztalni:

Ez is sikerült!

Ma milyen jó  napom volt!

Nagyon jól megcsináltam!

Milyen jó, hogy nem romlott el még jobban!

Hálás vagyok érte, hogy gyorsan kijavították! stb.

Csodás napokat! Légy magadhoz jó, és értékeld magad!

Erika