Nehéz helyzetek

Ráadásul ezek még "erősítik is egymást" azaz, ha ezekre figyelünk, annál több lesz belőlük. Több "termelődne" ilyenkor tragédiából?

Még akár az is lehet, de az biztos, hogy ilyenkor erre a rezgésre vagyunk "ráállva" azaz, ezeket a híreket fogjuk meghallani, észrevenni, ezek fognak hozzánk eljutni.

Kihívásos helyzeteinkben különösen nehéz megtartani azt a pozitív összpontosítást, ami a jólétünket teremti. Talán kis vigaszt ad, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül a kétségekkel, a nehézségekkel, a problémákkal és anyagi gondokkal.

Nagyon sokan küzdenek ezzel itthon és a világ egyéb tájain is. Sokszor kilátástalannak tűnik a helyzet, ilyenkor azonban nem a mélységeket - a negatív mélységeket - kell megélni, hanem pontosan ellenkezőleg: ilyenkor kell igazán megélni azt, hogy bízunk, hiszünk.

Ha az a feladat, hogy megtanuljunk bízni, hinni (akár a magasabb rendű segítőkben és erőkben, akár saját magunkban), hogyan is lehetne ezt megtanulni adott feladatok (például, amikor nem akarnak összejönni az állások és fogy a pénz) nélkül??

Könnyű úgy hinni, bízni, amikor semmi probléma, nem igaz? Olyankor is tudunk hinni és bízni, amikor úgy tűnik, hogy nem jön a segítség? (Jön, csak ilyenkor a kétség távoltartja.) Persze emberként nekünk itt van idő, sokszor türelmetlenek vagyunk, és úgy hisszük (!) nem tudunk a végtelenségig várni - de tényleg nem? Miért is nem? Mi az igazán fontos az életben?

Szerintem a boldogság és a jó érzések. Amikor kétségek között létezünk, bizonytalannak érezzük a helyzetet, a kilátásokat, akkor biztosan nem a pozitív energiák oldalán állunk. Márpedig ilyenkor ezzel csak szenvedést okozunk magunknak.

Érdemes elengedni a ragaszkodást, és bízni, mégha nem is könnyű ilyenkor. Igazából mindannyian tudjuk ezt mélyen, hiszen hiába tesszük az ellenkezőjét - görcsölve akarjuk, ragaszkodunk egy bizonyos végkimenetelhez, aggódunk, félünk stb. - attól nem lesz jobb egyáltalán, igaz? A mostra érdemes koncentrálni ilyen esetekben is, és nem a jövőre.

A holnap is jövő, az sem most van. Figyeljük inkább meg, hogy ma, most van, még minden rendben van - van mit ennünk, van aki szeret bennünket, még nem vesztettünk el semmit.

Ha meg igen (ilyenről is tudunk, elveszítünk fontos kapcsolatokat, állást, lakhelyet stb.), akkor is hihetünk abban, hogy az Univerzum mindig ellát mindennel - tehát ezekre most valamiért nincs szükségünk, illetve pontosan ilyen helyzetekre van szükségünk (azaz a veszteség átélésére) a továbblépéshez.

Biztosan kialakul valami a leglehetetlenebb helyzetben is... - és ha megengedjük, akkor sokkal gyorsabban és akár sokkal jobb is jöhet!

Az aggódással, görcsöléssel csak eltávolítjuk magunktól a teljesülést... és megkeserítjük a mát is. Helyette inkább egy ilyen - vagy hasonló - gondolatot forgassunk a fejünkben:

Tudom, hogy minden rendben van. Minden segítséget megkapok ahhoz, hogy a legjobban alakuljanak a dolgaim/dolgaink. Az Univerzum szeret és vigyáz rám, és mindent a rendelkezésemre bocsát, amire szükségem van.

Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz jó!

Erika