2 fontos dolog a (pozitív) teremtési folyamatban

Nemrég kaptam egy kedves levelet, amelyben az illető arról kérdezett, hogy vajon én hogyan sajátítottam el a teremtést oly módon, hogy megtörténnek azok a dolgok az életemben, amiket elképzelek?

Nos, biztosan nem állítottam sosem, hogy egyik napról a másikra történt. :) Sőt még azt sem mondom, hogy ne lett volna eleinte furcsa, netán nehéz – hiszen valami olyasmit csináltam, amit azelőtt még nem. Minden olyan tevékenység, amit újonnan tanulunk, először csinálunk, bizony eleinte nehéznek tűnik, mert még nincs meg a gyakorlatunk.

Sok gyakorlás kell ahhoz, hogy különösebb nehézség, gondolkodás, rákészülés nélkül tudjunk autót vezetni, táncolni vagy akár mosdócsapot szerelni. A pozitív gondolkodással történő teremtés sem megy eddig napról a másikra.

És milyen érdekes, hogy általában nem várjuk el magunktól, hogy az első táncóra után úgy tudjunk táncolni mint Fred Astaire… Viszont azt elvárjuk magunktól (és hányan itt buktatják el magukat a folyamatban...), hogy egyetlen egy, pár napos tanfolyam - vagy egy elolvasott könyv - gyakorlatait elvégezve, máris könnyűnek érezzük a teremtést, no és persze azonnali eredménye is legyen!

Ha mégsem így történik, akkor csalódottak leszünk, elsősorban magunkban (ez nekem nem való, ez nekem nem megy, ez túl nehéz, én nem vagyok ilyen stb.), esetleg a tanfolyamban vagy a könyben, végső soron pedig az életben, és úgy fogjuk gondolni, hogy ez a teremtés csak egy újabb hülyeség, amit valaki olyan talált ki, aki szerencsés volt (mi meg nem vagyunk azok ugyebár).

Pedig, ha a fenti táncpéldát vennénk csak alapul, akkor rögtön jobban értenénk, hogy bizony, gyakorlás nélkül egyikünk sem Fred Astaire egyik pillanatról a másikra… ugye?

Valószínűleg furán néznének ránk, ha azt mondanánk: Tudod, a hétvégén voltam egy tánctanfolyamon, megtanítottak bennünket tangózni, úgyhogy jövő hét végén megyek a táncversenyre, és meg is fogom nyerni a fődíjat, elvégre most már tudok táncolni. Hmm… De hasonlóképpen senki sem megy a Forma 1-re versenyzőnek, aki tegnap kapta meg a jogosítványát, igaz?

Mindkét fenti példával csak a csalódást tudnánk elérni, márpedig ki szeret csalódni? A teremtésünkkel mégis ezt csináljuk! Folyamatosan ítélkezünk magunkról, csalódunk, és egyre kevesebb kedvünk van az egészhez. Elvégre ki is szeretne olyasmit csinálni, amiben nincs sikerélménye?

Tehát az első fontos dolog a teremtési folyamatban:

Gyakorolni kell folyamatosan a pozitív gondolkodással és vizuális elképzelésekkel a teremtést

Csupán attól, hogy egyszer-kétszer elmondunk pár támogató hitet, pozitív mondatot, megerősítést, (már ha egyáltalán elmondunk), sajnos még nem változik meg az életünk. Pár nap után még nem fogjuk azokat a csodákat megtapasztalni nap mint nap, amiket egyébként megtapasztalhatnánk, ha tudatosan fektetnénk a teremtési „gyakorlásba” energiát (tanulási időt, pénzt könyvekbe, tanfolyamokba stb.).

Minél többet gyakoroljuk a teremtést pozitív gondolatokkal és elképzeléssel, annál inkább menni fog.

2. fontos dolog a teremtési folyamatban:

Koncentráció arra, amit valóban szeretnénk

Mindig arra koncentráljunk, amit tényleg szeretnénk (nem mások miatt, hanem magunknak, nem pénzt, mert az csak eszköz), és ami felhőtlen jó érzésekkel jár, amikor rágondolunk. Sose arra koncentráljunk, hogy „hogyan” vagy mivel (például pénzzel) akarjuk elérni azt, amit szeretnénk.