A Lélek és az egó

Úgy vélem nem egyszerű megértenünk, de elmondom, hogy én hogyan gondolkodom róla. Képzeld el, hogy az egó a lovaskocsi, ami halad, megy előre. Nem nagyon gondolkodik, csak halad. A Lélek pedig a kocsis.

Ő irányítja a lovaskocsit. Remek az összhang, eljutunk gyorsan oda, ahova szeretnénk.  Probléma akkor van, ha a Lélek nem irányít, hanem hátul zötykölődik, és ezért például egy félelmetes dolog esetén a lovak (az egó) úgy megbokrosodnak, hogy belerohannak a szakadékba!!

A Léleknek irányítania kell az egót, összhangba kell hoznia a spirituális (szellemi) alapelvekkel és célokkal. Az "egónak" egyébként van életmentő funkciója is: bizonyos helyzetekben (pl.: rohan feléd egy oroszlán) nem kell mérlegelned, gondolkodnod, hogy “mit is kell most csinálnom?”, hanem egyszerűen csak rohansz, mert félsz! Ilyenkor a félelem (az egó) életmentő funkciót lát el, úgyhogy nagyon is jól működik.

Szóval szerintem az a lényeg, hogy a Lélek és az egó (a testtel is) együttműködve és egymást segítve létezzenek. Érdemes nem elkülönültségben gondolkodni erről is, hiszen EGYSÉG van. Nincs Lélek egó nélkül, és egó Lélek nélkül. Mint ahogy Isten/ Szellem/ Univerzum (legyen bármilyen fogalmad is róla) bennünk van, és nem pedig valahol fent a felhők között... :)

Az egótól nem megszabadulni kell (most már érthető, hogy nem is lehet, hiszen a Lelkünk természetének a része, a teremtési folyamat során alakul ki), hanem irányítani, kezelni, hogy összhangban, EGYSÉG-ben működjön együtt a Lelkünkkel. Így kényelmesen haladhatunk az életünkön át... :)

Csodás napokat! Légy magadhoz jó!

Erika