A lélek súlya, élet a halál után

Egy kedves barátom, mesélte évekkel ezelőtt a következő történetet:

A bátyja egy tavaszi napon összeesett az utcán, majd nyolc napi kóma után úgy döntött, hogy kilép ebből a földi világból. Mivel a „kilépés” késő éjjel, a kórházban történt, az orvoson kívül senki sem tudott róla, hogy meghalt. Azon az éjszakán a barátom férje vele álmodott. Az álomban versenyt futottak. Barátom bátyja boldog volt és felszabadult, pedig az életében, egy sok évvel ezelőtt történt autóbalesete miatt nemhogy futni, de járni is alig tudott.

Egy kapu felé futottak mindketten. Nagy tömeg álldogált a kapu előtt, és amíg a sógora jobbra-balra cikázott a sorban álló emberek között, hogy le ne maradjon, addig István (az eltávozott) egyszerűen csak átszaladt a falon.

A fal túloldaláról a sógora azt mondta neki:

- István, ez így nem ér!

Mire István mosolyogva csak ennyit válaszolt:

- Hidd el, nem is olyan nehéz átmenni a falon.

Barátom férje úgy ébredt fel, hogy biztos abban, hogy a halállal nem ér véget az élet, és hogy István így üzent, hogy minden rendben van.
 

Csodás történet arról, hogy a lélek halhatatlan, van élet a halál után. A halállal csak a testtől szabadulunk meg, az élet folyik tovább, egy másik síkon, másképp. A testünket levetni hasonlít ahhoz, mint mikor beülsz az autódba és annak segítségével gyorsan, kényelmesen eljutsz A-ból B-be. Mikor elérted a célod és kiszállsz a kocsiból, te magad nem halsz meg. Attól, hogy a testedet itt hagyod, mert eljutottál „A-ból B-be”, a lelked még megy tovább az útján abba az életbe, ami a halál utáni élet.

Azt mondják, hogy minden test a halál után huszonegy grammal könnyebb lesz. Ez a lélek súlya, ami a halál után távozik a testből. Amikor apukám meghalt, anyukám is azt mesélte, hogy miután azt hitte, hogy már meghalt apu, mert már nem lélegzett, egyszer csak volt még egy nagy sóhaja. Anyu el is bizonytalanodott, hogy mi történt, vajon újra lélegzik? Nem erről volt szó, hanem arról, hogy a lélek távozott, ami egy nagy sóhajnak tűnt. És apu is megjelent aznap az álmomban. De erről majd egy másik cikkben írok.