A megkerült tárca esete - Mindennapi csodák a SzuperTudatos Önfejlesztéssel

A férjem nemrég az Alléban járt (shopping központ Budán – a szerk. megjegyzése), és miután véget ért a megbeszélése, kifizette a parkolót, majd elindult a pesti oldalra. Már egy pesti boltban volt, amikor észrevette, hogy hiányzik a tárcája, az összes kártyával, autópapírral miegyébbel együtt... Rögtön felhívott. És milyen jól tette!

 

Kell gyorsan egy csoda!

 

Kérte, hogy vegyem elő a SzuperTudatos Önfejlesztés táblázatot, és alakítsak át mindent, hogy meglegyen a tárcája. "Varázsoljak csodát!" Talán furcsán hangzik, hogy a táblázatot még ilyen esetekben is lehet használni. Bizony lehet, hiszen minden helyzet valamilyen energia-helyzet, így, ha az energiát megváltoztatjuk, minden megváltozhat.

Időközben ő már el is indult visszafelé az Alléhoz. Ahogy beszéltünk közben telefonon, mondta, hogy milyen nagy a forgalom a városban, hogy ez a legnagyobb délutáni dugó ideje, és hogy el fog tartani egy darabig, míg átér a város másik felébe. Ide is kellene egy csoda, hogy hamar átérjen...

A Váci úton volt, amikor ezt mondta, de mire elért az Astoriáig (aki pesti vagy gyakran jár errefelé, az tudja, hogy ott szokott lenni a legnagyobb őrület), azt mondta, hogy itt nincs dugó szerencsére, végig tud menni a Kiskörúton.

Mire eddig eljutott az elmondással, már a Kálvin téren járt. Mondtam is, hogy máris működik az átalakítás, - a csoda már úton van :) - kapott “angyali röpítést”. (Így nevezem, amikor gyorsan repülök olyankor, amikor mindenkinek dugó van, csak nekem nincs). Úgyhogy az elvileg nagy dugóban kb. fél óra alatt átért vissza az Alléhoz. Ez, amúgy még dugó nélkül sem szokott sikerülni...

 

Mikor odaért, letettük a telefont, hogy tudja keresni a tárcáját. Mondtam, hogy ne aggódjon, ha úgy kell legyen, hogy meglegyen a tárca, akkor meglesz, ha meg nem, akkor nyilván valami nagy váltásra van szüksége, és egyébként is, ennél nagyobb bajunk sose legyen.

Fontos, hogy ne legyen ragaszkodásunk a végeredményhez.

 

Ha ugyanis van, akkor ezzel a ragaszkodással távolítjuk el magunktól a "csodát", a megvalósulását annak, amit szeretnénk. Sajnos a többség, a tapasztalatom szerint, ragaszkodik. A nagy akarásnak pedig - a mondásunkból is tudjuk... - csak nyögés lesz a vége.

 

Nemsokára visszahívott a férjem, hogy megvan a tárca! Ez aztán a csoda! És még csak nem is ő találta meg, hanem egy hölgy, aki telefonon hívta, hogy nála van, megtalálta a tárcát az Allé környékén egy utcában. (Érdemes a pénztárcában, táskában névjegyet tartani, esetleg egy cédulát névvel és telefonszámmal. A hölgy is ezért tudta felhívni. Amivel lehet, segítsük a csodák megvalósulását!)

 

Hogy került vajon a tárca a parkolóból az utcára?

 

A férjem nem járt kint a parkolóból, emlékezett, hogy kifizette az órát, és utána már csak Pesten vette észre, hogy nincs sehol a tárcája. Csodás módon a hölgy mégis ott találta meg, az utcán. No, ez a kérdés valószínűleg sosem fog kiderülni, de ez szerencsére nem is fontos. A csoda működött, és ez a lényeg.

 

A hölgy, aki megtalálta, mondta, hogy éppen úton van hazafelé, buszon ül, és találkozzanak az állomáson. Úgyhogy – mivel úgy látszik még nem volt aznapra elég az autózásból – elindult a férjem Érdre. Hamarabb érkezett meg mint a hölgy, akiről kiderült, hogy egy idős néni.

 

Odaadta a férjemnek a tárcát, és - csodák csodája! – minden úgy volt a tárcában, ahogy hagyta. Egyetlen kártya sem hiányzott, sőt még a benne lévő pénz is megvolt hiánytalanul.

A férjem megkérdezte a nénitől, hogy segíthet-e neki valamit, mire a hölgy azt mondta, hogy nem, nem kell neki semmi. Erre a férjem kérte, hogy legalább hagy ajándékozza neki a pénzt, ha már ilyen kedves volt és ennyi utána járástól megkímélte (a költségekről nem is beszélve, míg minden papírt kivált az ember megint).

 

Odaadta neki, ami a tárcájában volt, (kicsit több, mint 20 ezer forintot), 

 

mire elsírta magát a néni,

 

és megmutatta neki a nyugdíjszelvényét (a nyugdíjak késése miatt valószínűleg aznap kaphatta meg a nyugdíját), 45 ezer forintról szólt. (Erre inkább nem mondanék semmit.)

Mint a mesében, jótett helyébe jót várj!

 

A néni jót tett, és jót kapott. Az átalakításkor egyébként félelem-alapú energiákat, attitűdöt és tudatállapotot kellett változtatni. A férjem nagyon jó érzéssel jött haza, és mindketten nagyon hálásak voltunk a SzuperTudatos Önfejlesztés rendszernek, (és persze a néninek is), hogy ilyen gyorsan megoldódott ez a helyzet.

Persze ehhez nyilván a mi hozzáállásunk is kellett, éspedig, hogy úgy állunk hozzá az élethez és az emberekhez, hogy az emberek jók, mi is azok vagyunk, és az élet mindig segít bennünket. Mivel ezt hisszük, ezért ezt is tapasztaljuk.

 

Amúgy ez már a sokadik ilyen csoda történet. Már nagyon sok mindent sikerült a SzuperTudatos átalakítással megtalálni, visszakapni. Csak, hogy egy párat említsek: számítógépet hagyott valaki a repülőn, a takarítók azt mondták, hogy nem találták meg..., mire másnap (azután, hogy én ügyködtem egy kicsit a dolgon), jelentkezett az egyik takarító, hogy ő megtalálta. Kapott jutalmat, mindenki boldog volt. :)

 

Egy másik esetben egy autót loptak el, illetve az autólopás előtt pár nappal az illető táskáját is kilopták a kocsijából. Betörték az ablakot, az ovi előtt parkolva benne hagyta a táskáját. Mondtam is neki, hogy ezt azért nem kellett volna..., de hát most már ez van. Mindent átalakítottunk, és rábíztuk a csodára a dolog alakulását.

 

És a csodában lehet bízni, nem váratott sokat magára! Még egy hét sem telt el, mire a háza körül sétáltak a párjával, amikor a kocsira “véletlenül” rátaláltak az egyik utcában. Persze azonnal be is jelentette a rendőrségnek, hogy megtalálta az autót. Mondták is neki, hogy nagyon nagy szerencséje van, ilyen nem szokott előfordulni. (Nem csak elfelejtette, hogy hol parkolt, a kocsin látszódtak a lopási kísérlet jelei.)

 

A kocsi megtalálása utáni másnap telefonált neki a rendőrség.

 

Gondolta, a kocsi miatt hívják, úgyhogy mondta, hogy már megvan a kocsi.

Erre a rendőr:

- Milyen kocsi?

- Hát tudja, amit bejelentettem, hogy elloptak és meglett.

- Tessék? Ellopták az autóját, és meglett?

- Igen.

- Tudja, én nem azért hívom. De ezek szerint maga nagyon szerencsés. Meglett a táskája, benne az összes iratával. Egy hajléktalan hozta be.

 

Ezek után mindketten hüledeztek, - a rendőrrel az élen -, hogy ilyen nincs is! És mégis van! Mert csodák bizony vannak!

 

Egy másik esetben az összes engedélyt, házterveket, komplett kivitelezési anyagokat veszítette el valaki. Azt is visszahozták neki, visszakapta, ráadásul úgy, hogy a megtaláló vitte el neki.

 

És volt még egy személyes eset, ami a fiammal történt pár éve. A metrón eltűnt a telefonja. Valakitől sikerült kérnie egy telefont, hogy felhívjon, hogy “csináljak valamit” gyorsan, mert nincs meg a telefonja, szerinte sajnos kilopták a táskájából. Már megy a talált tárgyak osztályára, de hát kevés a remény...

 

Biztattam, ne aggódjon, biztosan meglesz. Ott is megtettem, amit tudtam, mire nemsokára hívott a fiam, "Mama, megvan a telefonom!" És egészen biztos volt még más csoda történet is, csak arra már nem emlékszem.

 

Ezt a csodás történetet már olvastad? Ez sem semmi, és ez is megtörtént!

 

Úgyhogy csodák bizony vannak. És szerencsére kedves, rendes, megbízható emberek is. Köszönöm, és nagyon hálás vagyok érte, hogy az életemben az ilyen kedves, megbízható, lojális  és őszinte emberekkel (angyalokkal!) vagyunk körülvéve az egész családban, sőt a "kiterjedtebb" családban, a SzuperTudatos közösségben is!

 

Ha te is ezt szeretnéd létrehozni az életedben, kezdd magaddal! Légy kedves, megbízható, ne ítélkezz senkin, fogadd el a másik embert, úgy, ahogyan van, segíts és adj, ahol csak tudsz, feltételek és elvárások nélkül, és mondogasd minden nap sokszor: Nagyon szerencsés vagyok!

 

Csodákkal teli évet és mindennapokat kívánok! Légy magadhoz - és másokhoz is - mindig jó! :)

 

Szeretettel,

Erika