Angyali történet - Rukkel tó

 

Egy csodás, - az élet írta - angyali történetet fogok elmesélni, hogy mindenkinek hitet, bizalmat és erőt adjon ahhoz, hogy bármi megtörténhet, csak: ...

 

• kérni kell,
• lépni kell,
• a ragaszkodásunkat elengedni kell,
• és hinni kell (hogy megtörténik).

 

A húgomék az egyik nyári hétvégén kint voltak a Rukkel tavon, és csak mikor hazajöttek, akkor vették észre, hogy a férje egyik papucsa – ahogy beszállt az autóba és ott átvette a rendes cipőjét, mert nem szeret papucsban vezetni – véletlenül ott maradt a parkolóban. Mondanád, nem nagy ügy, vesznek másikat.

 

NO, de! A sógoromnak 48-as lába van! Ide egyébként is angyali segítség kell, hogy egyáltalán találjanak neki cipőt! :)

 

Ugye? Így már mindjárt nem annyira egyszerű, hogy csak beszaladunk valahova, aztán veszünk egyet. Ha nem ismernéd ezt a problémát – én sem ismerem szerencsére :) -, akkor egy kis további információ: nemcsak hogy nehéz 48-as méretet találni, de pontosan azért, mert kevés rá az igény, - igen, kitaláltad! - elég drága is.

 

Otthon észrevették persze, hogy nincs meg a papucs másik fele, így hát a húgom felhívta a Rukkel tavat (hasonló esetben valószínűleg nekem még az sem jutott volna eszembe, hogy egyáltalán van telefonjuk, de hiába, a szükség, - 48-as papucs nincs minden sarkon – nagy úr!), ahol mondták is, hogy igen, találtak egy fél pár csónakot. :)

 

- Azaz, az a mienk, a csónak! – mondta a húgom boldogan a telefonba. :)

 

Meg is beszélték, hogy elteszik, és egy következő hétvégén kimennek érte, mivel elég messze laknak, egy teljes napos kirándulás oda eljutni. Sajnos azonban a következő hétvégén végül mégsem tudtak elmenni, így a fél papucs továbbra is ott árválkodott a Rukkel tavon.

 

A hétvége utáni hétfőn azonnal hívta a Rukkel tavat, de érthetetlen módon nem tudta elérni őket, mintha csak elromlott volna a telefonjuk. Pedig a dolog igen sűrgőssé vált, mert pár nap múlva el akartak utazni, ahova bizony nagyon kellett volna a papucs másik fele is…; viszont úgy tűnt, sehogy sem tudnak addig elmenni érte.

 

Elkezdett intézkedni – motoros szolgálatok, hátha valaki el tudna menni érte és elhozni (kapott rá egy 8500 forintos ajánlatot, ez azonban már nem érte volna meg), postahivatalok, - mindenhol elmondták, hogy természetesen elküldik gyorspostával, de be kell hozni a papucsot (de hát nincs, aki behozza, mert nem tudja elérni a Rukkel tavat) -, míg aztán már majdnem feladta, amikor a 7 éves kisfia azt mondta:

 

- Anya, kérjük meg az angyalokat!

 

Micsoda jó ötlet, tényleg – még jó, hogy legalább a 7 évesnek eszébe jutott. :) Érdemes megfigyelni, hogy tényleg sokszor elfelejtünk kérni, pedig ez a kis történet valóban arról szól, hogy csak kérni kell, minden megoldódik.

 

Kérés az angyalok felé, ami működik

 

Így aztán megkérték az angyalokat, hogy legyenek kedvesek intézkedni, :) mert nekik tényleg nagy szükségük van erre a fél pár papucsra. Meg is beszélték a kisfiával, hogy nahát, micsoda poén lenne tényleg, ha ezek után bepottyanna a papucs…, szinte látták, ahogy a papucs megérkezik, és berepül az ablakon mint Mézga Gézáéknál (aki nem ismeri esetleg: Mézga család meséi, fent vannak a youtube-on).

 

Miután megkérte az angyalokat, hirtelen eszébe jutott, hogy a szigetszentmiklósi postát még nem hívta fel, hátha ott is van valamilyen gyorsposta szolgáltatás. Gyorsan fel is hívta őket, ahol egy nagyon kedves recepciós átkapcsolta egy másik nagyon kedves hölgyhöz. Elmondta neki, hogy egy nagyon lehetetlen története van...

 

- Sajnos otthagytunk egy fél pár 48-as papucsot a Rukkel tavon, nagyon kellene, de nem tudom a tavat elérni telefonon. Sajnos mi nem tudunk elmenni érte, esetleg nem tudna valaki érte menni Önöktől?

 

A hölgy akivel beszélt, - láss csodát! – nagyon megértő volt, rögvest mondta is:

 

- Jaj kedveském nagyon megértem, az én fiamnak is 48-as a lába, azt tényleg nagyon nehéz találni.

 

Szerinted ennek mennyi a statisztikai valószínűsége, hogy egy ilyen ügyben pontosan egy olyan emberhez kerülj, aki ennyire átérzi a problémádat, mert neki is van egy fia, akinek 48-as a lába?

 

A hölgy nagyon kedves volt, és végül is azt mondta, hogy tulajdonképpen ki tud küldeni egy postást, aki behozza a fél pár papucsot. Elég valószerűtlen filmnek elképzelni, nem? Kedves postás elindul a Rukkel tóra, (igazi angyalként) hogy összeszedjen egy fél pár 48-as papucsot…, és mindez Magyarországon!

 

Még egy csavar az angyali történetben

 

A dolog azonban itt még nem ért véget, mert kiderült, hogy ők csak akkor tudják postázni, ha az be van csomagolva, vagy legalább be van téve egy borítékba - ja kérem, elvégre mégiscsak postaszolgáltatásról beszélünk.

 

Erre a húgom:

- Jaj, nem nagyon hiszem, hogy a tavon csomagolásra fel volnának készülve, de én nagyon szívesen kifizetem a boríték árát is, az utánvéttel együtt.

- Az nem lesz jó kedveském, mert a borítékot, ami 150 forint, előre kell kifizetni. - mondta a postás hölgy.

- Akkor nagyon szívesen átutalom, ahova tetszik mondani.

- Hát sajnos utalni nem lehet. - mondta a hölgy, majd hozzátette - de valahogy megoldjuk.

 

Ezek után a húgom megadta a címét, és újabb angyali csoda, másnapra megérkezett a papucs, és még a borítékért sem kértek pénzt!

 

Ennek a történetnek szerinted mennyi a valószínűsége?

 

Köszönet az angyaloknak a remek logisztikáért! :)

 

Ha netán neked is van hasonló angyali, csodás történeted, kérlek oszd meg velünk, és ha tetszett, ajánld másoknak is! :)