Anya csak egy van, de mit csináljunk, ha neheztelés van bennünk iránta?

Sajnos az én anyukám már nincs velünk a földi síkon, de szerencsére “éteri” módon továbbra is kapcsolatban tudok lenni vele, amiért nagyon hálás vagyok. :)

A fizikai jelenléte persze nagyon hiányzik, de elfogadtam, hogy ez így van jól. Nekem könnyű rágondolni és ünnepelni őt, mert nagyon szeretem.

Természetesen nekünk is voltak gondjaink egymással (főleg kamaszkoromban - kinek nem?), de alapvetően jó volt a kapcsolatunk. Felnőttként pedig sokkal jobban megértettemi, hogy mi miért történt, és el tudtam fogadni, hogy mire volt jó nekem az a tapasztalat, amit tőle kaptam.

Megtanultam szeretni, elfogadni és tisztelni magam. Ez azonban nincs anélkül, hogy az ember ne szeretné, fogadná el és tisztelné a szüleit, feltétel nélkül. Elvégre a vérünkben “folyik” apa és anya is. :)

Épp ezért ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és szerethessük, tisztelhessük, elfogadhassuk magunkat, fontos, hogy a szüleinkkel kapcsolatban is így érezzünk, és ne legyen bennünk velük kapcsolatban semmi neheztelés.

Hogy lehet elkezdeni feldolgozni az esetleges nehezteléseket anyával, hogy jövőre már könnyedén ünnepeljünk? (Akár élnek még, akár nem, ez nem számít.)

A legfontosabb a szülőkkel kapcsolatos érzéseink, neheztelésünk, haragunk feldolgozása lenne. Ha erre nincs lehetőség, érdemes az alábbi 7 lépéses gyakorlatot megcsinálni:

1. Írd le mit szeretsz (szerettél) az anyukádban. Mi volt az a (legalább) 3 “jó” tulajdonsága, ami leginkább jellemző volt rá?
2. Gondold végig és írd le, hogy, miben nyilvánul meg benned az ő 3 “jó” tulajdonsága?
3. Mi az, amit nem szeretsz (szerettél) benne? Mi az a 3 “rossz” tulajdonsága, amire ha rágondolsz, még most is zavar (ha van ilyen)?
4. Gondold végig és írd le, hogy mikor és hogyan nyilvánul meg benned ez a 3 “rossz” tulajdonság?
5. Miért haragszol, neheztelsz rá még most is? Ha találsz magadban nehezteléseket, haragot, végezz megobocsátó gyakorlatot, hogy ne vidd tovább magaddal a haragot.
6. Gondold végig, mit kaptál útravalóként tőle, és mi lett volna belőled, ha nem lett volna jelen az életedben? (pl.: Árvaházban nőttél volna fel?)
7. Írd le, hogy miért vagy neki hálás! (Pl.: Azért is lehetsz hálás, hogy mindig megszidott - rombolta az önértékelésed -, hiszen ez segített abban, hogy elindulj a változtatás útján.)

Kívánom, hogy minél előbb a lehető legjobb kapcsolatban élj az anyukáddal (ha már nincs veled, akkor legalább gondolatban), mert így leszel te is teljesebb és boldogabb!

Csodás napokat! Légy magadhoz és másokhoz is jó! :)

Szeretettel,

Erika