Haldoklók 5 leggyakoribb megbánása életük végén

Ezt a cikket 2012-ben írtam eredetileg, de a mostani időszakban - a koronavírus kapcsán - sajnos nagyon időszerű arra figyelni, hogy hogyan éljük az életünket addig, amíg élünk. Mert ez a járvány felhívja arra is a figyelmet, hogy bárki, bármikor elmehet ebből a világból, teljesen váratlanul, úgy, hogy nem számítunk rá.
 

És nemcsak azért, mert a vírusban hal meg valaki, hanem például azért, mert a vírus miatt olyan helyzetbe került, ami teljesen kilátástalanná tette a helyzetét, és ezért öngyilkos lett. Sajnos van rá példa.


Nekem az a mottóm, hogy amíg élünk, éljünk jól. Szeretetben, egymást megbecsülve, egészségben. Az adventi időszak is erre hívja fel a figyelmünket, hogy szeretetben, egymást segítve, reményt adva és örömet okozva másoknak, teljenek a napjaink.

Úgyhogy nagyon idekapcsolódik az ausztrál Bronnie Ware ápolónővér tapasztalata arról, hogy mit bánnak meg az emberek a halálos ágyukon. A leggyakoribb haldoklói megbánásokról könyvet is írt: The Top Five Regrets of the Dying (A haldoklók öt leggyakoribb megbánása) címmel. Mit tegyünk, hogy boldogabb legyen az életünk, amíg még élünk? Az 5 megbánás erre ad megfogadandó tanácsot mindenkinek, hogy addig tegyünk meg dolgokat, amíg még megtehetünk.
 

A haldoklók 5 legfontosabb megbánása:
 

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások vártak el tőlem.

Ez volt a leggyakoribb megbánás Bronnie Ware tapasztalatai szerint. Az emberek halálos ágyukon visszatekintve az életükre rájönnek, hogy még álmaik felét sem sikerült valóra váltaniuk. A legtöbb ember abban a tudatban hal meg, hogy saját magát okolhatja a beteljesületlen álmokért. Sokan csak ekkor döbbennek rá, hogy a választásaik formálták az életüket. Választások, melyek alapján tettek, vagy nem tettek meg dolgokat.
 

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.

Különösen a férfiak sajnálkoznak a sok munka, a pénz és az anyagiak hajszolása és  - ennek következtében – az elhanyagolt feleség, család, gyerekek, barátok, hiányzó szabadidő miatt. Azokat az éveket sosem lehet visszahozni, amikor egy gyerek kicsi, és a férfiak (sőt mostanában már a nők egy nagy része is) pontosan ezekben az években dolgozik a legtöbbet, hogy mindent megadhasson a gyerekeknek. Sajnos azonban a gyerekek számára az együttlét, a játék és a kapcsolat sokkal fontosabb lenne, mint az anyagi javak.


Egyik kedves barátunk is minidg ezt hajtogatta, hogy neki dolga van, mert meg kell teremtenie a gyerekeinek az anyagi biztonságot. Hiába figyelmeztettük mi is, és mások is többször, hogy túlhajtja magát, nem figyelt senkire, csak rohant végig az életén, két végről égetve a gyertyát. 43 éves éves volt, amikor hirtelen halállal, egyik pillanatról a másikra meghalt. Itthagyta az akkor még mindig kicsi, tizenéves gyerekeit. A gyerekek ma is azt hiányolják, hogy nem volt velük legalább addig, míg lehetett volna.
 

3. Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzéseimet.

Sokan félnek az érzések kimutatásától, mert attól tartanak, hogy így védtelenekké válnak, vagy mert félnek a konfliktusoktól. A másik oka, hogy nem beszélünk az érzésekről az, hogy nem is tanultuk meg kifejezni őket. A Tudatos Kommunikáció programon (ami messze többről szól, mint csak kommunikációs készségekről) felnőtt emberek döbbennek rá, hogy nem ismerik és nem tudják megfogalmazni, hogy mi zajlik bennük az érzéseik szintjén.

Pedig a visszafojtott érzések (negatív energiák mint például a neheztelés, a harag, féltékenység, reménytelenség, félelem a haláltól például) csak további gondokat, kapcsolati konfliktusokat, alacsony önértékelést és végső soron betegségeket okozhatnak. Az őszintén kifejezett érzések, (bár lehet, hogy időlegesen bántanak másokat, amely érzésekért egyébként csakis ők a felelősek, és jó tudni, hogy mi nem tudjuk mások érzéseit és reakcióit kontrollálni, akármit is csinálunk) végső soron minden kapcsolatot egy magasabb szintre emelnek. Vagy úgy, hogy jobbá teszi, vagy úgy, hogy véget vet a kapcsolatnak és eltávolítja az életünkből azt, amire már nincs szükség. Mindkét esetben mindenki csak jól jár. :)
 

4. Bárcsak ápoltam volna a baráti kapcsolataim.

A haldoklók mindig rájönnek, hogy az emberi kapcsolatok voltak (lettek volna) a legfontosabbak. Az utolsó időszakban sem a pénz, sem a társadalmi státusz, sem semmilyen elért eredmény nem számít, kizárólag csak az emberi kapcsolatok és a szeretet, ami igazi fontossággal bír.

A másik oldalra nem viszünk magunkkal semmilyen anyagi javat, csak az energiákat és érzéseket, a tapasztalatokat, melyeket a kapcsolatainkban éltünk meg. Ezért is annyira fontos nekem például, hogy a rendszeremet fejlesszem, terjesszem a nagyvilágban, hogy minél több embernek tudjam megkönnyíteni az életét. Akár úgy, hogy ténylegesen velem beszél és tőlem tanul, akár úgy, hogy áttételesen azoktól kapja a megkönnyebbülést, akik az általam összeállított rendszerrel segítenek. Így tudom, hogy sok ember életére vagyok jó hatással, és nekem ez a legfontosabb.
 

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.

Bár az életünk és választásaink rólunk szólnak, sokan annyira belevesznek a mindennapokba, hogy még a boldogságra sem „érnek rá”. A családi, generációs minták, társadalmi elvárások és szokások miatt még a boldogságot, a felszabadult örömet sem élik meg sokan. 

Fontos lenne az álmainkat és saját magunkat (a Lelkünket) is be- és kiteljesíteni és tisztelni addig, amíg képesek vagyunk rá. Nem is vesszük észre, és egyáltalán nem vagyunk azért hálásak, hogy egészségesek vagyunk és élünk, és azért sem, hogy a szeretteink is egészségesek. Csak akkor figyelünk rá, amikor éppen nem érezzük jól magunkat, netán betegek vagyunk, vagy amikor már túl késő ráébredni, hogy egy szerettünk hirtelen meghalt.

Ezért inkább azt javaslom figyelj arra, ami jó érzést okoz, hiszen az érzéseket viszed majd magaddal. És azért sem mindegy, hogy jó vagy rossz érzésekkel éled az életed mert ezek az érzések határozzák meg az élet minőségét is.

Az 5 megbánás után álljon itt 5 Támogató hit a kiteljesedett és boldog élethez, hogy érdemes legyen az életünk filmjét földi pályafutásunk végén végignézni:
 

1. Figyelek magamra, az álmaimra és a szeretteimre. Mindent megteszek azért, hogy csodás életfilmet rendezzek.

2. Hálás vagyok az egészségemért és mindent megteszek érte, hogy az életem minden pillanatát boldogan éljem meg.

3. Az élet a választásaimon múlik. Tudatosan és bölcsen a harmóniát, a boldogságot, a nevetést és a szórakozást választom minden pillanatban.

4. Mostantól úgy élek, hogy az életem végén ne bánjak semmit sem.

5. Az élet csodás, és én megérdemlem, hogy minden percét teljes szívvel élvezzem!

Mi az, amit megbántál az életedben? Miért haragszol, neheztelsz magadra?

Amennyiben a cikk hatására rájöttél, hogy miért haragszol még magadra, mi az, amit már most is tudsz, hogy megbántál, nem úgy kellett volna anno csinálnod, akkor olvasd el a DEMERT Módszerről szóló cikket, hogy tudd, hogyan tudod a régi sérelmeket, haragot és megbánást megbocsátani magadnak. Ne feledd, a harag csak téged mérgez, így a lehető legjobb idő a megbocsátásra mindig MOST van!  A megbocsátásról szóló cikk első részét ITT, a DEMERT Módszerről szólót pedig ITT találod.