Együttérzés

 

„Ha boldoggá akarsz tenni másokat, légy együttérző. Ha te magad akarsz boldog lenni, légy együttérző.” -- Dalai Láma

 

Ezzel az idézettel kezdtem az egyik cikkemet, melyet az SRA (Spiritual Response Association) hírlevelében, - az Értékek sorozatban (2012. áprilisi szám) - az Együttérzésről írtam. Az alábbiakban – némi változtatással - ezt olvashatod. 

 

Szeretem a Dalai Láma mondását, mert annyira igaz. És mégha nem is volna az, úgy látszik, nagy szükségünk van együttérzésre a világunkban. Miért is ne lennénk együttérzők másokkal? Bár furcsán hangozhat, a különböző programokon, amiket tartottam rájöttem, hogy félreértés, sőt egyfajta félelem, mi több, ellenállás övezi azt, hogy együttérzők legyünk.

 

Vajon az, hogy együttérzők vagyunk, az azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a másikért, hogy ugyanazt kell éreznünk, amit ő?

 

Hát persze, hogy nem ezt jelenti. Viszont tényleg sokszor összetévesztjük az együttérzést azzal, hogy felelősséget vállalunk a másik érzéseiért annyira, hogy akár együtt sírnunk vagy egyetértünk vele, együtt szidjuk a partnerét, főnökét, illetve, hogy azt hisszük, mi miattunk boldog/boldogtalan stb.

 

Így hát először is tisztázzuk, mit is jelent az együttérzés a(z angol) Wikipedia szerint:

 

„Az Együttérzés egy erény, amelyben az empátia és a szimpátia (mások szenvedése iránti) érzelmi képességeit a szeretet részének tekintik, valamint a nagyszerű emberi kapcsolatok és a humanizmus sarokkövének, – amely alapvető a filozófia, társadalom és a személyiség legmagasabb rendű elveiben.”

 

Számomra az együttérzés az empátia megléte minden egyes cselekedetben, amit leginkább a tudatos kommunikációval tudok kifejezni.

 

Lehetünk együttérzők anélkül, hogy felelősséget vállalnánk mások érzéseiért

 

Sőt, lehetünk együttérzők úgyis, hogy nem értünk velük egyet, persze ehhez feltétlenül szükséges a helyes kommunikáció tudása. Minél inkább vagyunk empatikus és együttérző megfigyelők, annál inkább tudunk másoknak segíteni, semlegesen és ítélkezés nélkül kommunikálni. Ez különösen fontos, ha tényleg segíteni szeretnénk a másiknak, akinek éppen gondja van.

 

Ugyanis, ha ugyanazt érezzük mint ő, az azt is jelentheti, hogy ugyanazok okoznak nekünk is gondot az energiák szintjén mint neki. Spirituális „nyelven” megfogalmazva: hasonló, vagy ugyanolyan programokat, energiákat, érzéseket futtatunk, mint ő.

 

Amikor az érzéseink „elborítják az agyunkat”, akkor az egó téves szemszögéből tekintünk a dolgokra, ahelyett, hogy világosan látnánk. Azaz, nem fogunk tudni a másiknak együttérzőn és elfogadó módon segíteni, hiszen gyakorlatilag beugrottunk mellé a gödörbe. És persze tudatosan sem fogunk tudni kommunikálni, elvégre nincs tudatosság akkor, amikor benne vagyunk a saját gödrünkben.

 

Hogyan is segíthetnénk ki a másikat a gödörből, ha mi is ott vagyunk? Csak akkor tudunk segíteni tudatosan és együttérzéssel, ha kívül maradunk.

 

Tehát mit is jelent az együttérzés a gyakorlatban?

 

Hogyan lehetünk együttérzők a mindennapjainkban? Könnyű mondani, hogy elfogadással és ítélkezésmentességgel, de egyáltalán nem olyan könnyű véghezvinni.

 

Valójában minél inkább vagyunk együttérzők, annál kevésbé ítélkezünk, és minél inkább ítélkezünk, annál kevésbé vagyunk együttérzők. Az ítélkezésmentességet pedig a tudatos kommunikációval lehet elérni.

 

Amikor együttérzők vagyunk az azt is jelenti, hogy törődünk másokkal. Ha pedig törődünk velük, nem megítéljük őket, hanem empátiával és részvéttel vagyunk irányukban. Ez teljesen kizárja a bármilyen faji, vallási, politikai alapú kirekesztést és előítéletet, hisz a valódi lényeg, ami magában az EGYüttérzés szóban is benne van az, hogy EGYEK vagyunk.

 

Ez sokszor nem tűnik könnyűnek, mert mindenkinek van véleménye, és azzal (általában) azonosítja is magát annyira, hogy elkülönültnek érzi magát a többiektől. Ez az azonosulás és elkülönülés azonban az egónk - és nem a Lelkünk - műve.

 

Hogyan is lehetnénk együttérzők egy olyan világban, amiben élünk?

 

Nos, kifejezhetjük együtt-érzésünket - bármikor és bárkinek – egyszerűen, szavakkal, a kommunikációnkkal. Mindkét szó – az együttérzés és a kommunikáció is - az „EGY”, „együttből” gyökerezik. A kommunikációban fellelhető az eredeti latin „cum”, mely annyit jelent, hogy „-val, -vel” vagy „együtt/közösen”.

 

Már maga a szó is mutatja, hogy amikor figyelünk valakire – amikor valóban meghallgatjuk –,  „egységbe kerülünk”, együtt vagyunk vele. Spirituálisan EGYek vagyunk egymással. Törődve és aktívan hallgatunk és ugyanígy, együttérzőn és elfogadással kommunikálunk. A kommunikációban az aktív, törődő hallgatást úgy nevezzük, hogy „aktív meghallgatás”, más néven értő figyelem, vagy ahogy a kommunikációs programjaimon nevezem: Megértő nyelv.

 

A megértés, a Megértő nyelv két fontos eleme:

 

1. Megpróbálom megérteni (dekódolni), hogy mi az, amit mondasz (kódolsz) nekem a beszélgetés, a kommunikáció során.

2. Együttérzéssel vagyok irántad, és visszamondom, hogy mit hallottam, mit értettem abból, amit mondtál.

 

Ezzel az egyszerű, tudatos kommunikálással a fölösleges félreértések elkerülhetők.

 

A kommunikációs problémák nagy része a „hallucinációk” miatt alakul ki

 

Hogy mit értek hallucináció alatt? Azt, hogy feltételezem, hogy tudom, hogy mit érezhet vagy gondolhat a másik. Sose feltételezz semmit, inkább adj visszajelzést! Az ilyenfajta pozitív, együttérző beszélgetés akár meg is szüntetheti (és bizonyosan nem teremti) a negatív energiákat.

 

Ne feledjük, hogy a kommunikáció is energia, a lélegzet szavak formájában, ami segíthet megoldani a konfliktusainkat.

 

Így hát az együttérző, tudatos kommunikáció (és tudatos kommunikáció nem létezik együttérzés nélkül) segíthet elengedni és feloldani a negatív energiákat. Az együttérzés segíthet megtalálni a szívünket, a valódi Lényünket, a Lelkünket.

 

És amikor valóban együttérzők vagyunk, megtaláljuk az igazi Meg-áldást minden kihívásra és könnyen fogunk tudni tudatosan beszélni, meghallgatni, kommunikálni is.

 

Támogató hit: Megengedem magamnak, hogy minden percben, mindenkivel együttérző legyek.