Eleged van az emberi mivoltodból?

És még jó, ha csak szinte..., mert persze, ha mindezt mondogatjuk is, akkor akár tényleges kiütések formájában meg is teremtődnek ezek a kimondatlan ellenállások kiütések formájában.

Sokszor annyira idegesek vagyunk másoktól (vagy akár magunktól), hogy “még spirituálisabbak” akarunk lenni, és nem vesszük észre, hogy e közben a lényeget nem értjük: itt a földön élve egyszerre vagyunk Lelkek és emberi lények egy fizikai testben. Nem tagadhatjuk meg sem a Lelkünket, sem emberi mivoltunkat (az egónkat, a személyiségünket sem, hiszen mindez a Lelkünk része). 

Ha valóban értjük, hogy mit jelent a spirituális/szellemi fejlődés, és hogy mi úgy ahogyan jelenleg vagyunk, máris “spirituálisak” vagyunk, akkor képesek vagyunk elfogadni magunkat és másokat is feltétlen szeretettel – de legalábbis nem akarunk spirituálisabbakká válni.

Spirituálisnak “lenni” azt jelenti nekem, hogy ráébredtünk valódi önmagunkra, tudjuk, hogy szellemi létezőként élünk egy fizikai testben.

Nem jelenti azt - az emberi megítélés szerint -, hogy tökéletesek vagyunk – mihez képest is lehetnénk, hiszen emberi módon akarunk megítélni egy spirituális lényt, természetet.

Természetesen teljesen tökéletesek vagyunk mint spirituális/szellemi lények. Ugyan hogyan is lehetnénk még spirituálisabbak? Hiszen már maga a kérdés sem értelmezhető, ha értjük a lényeget. Ez nekem egy kicsit olyan, mintha arról lenne szó, hogy egy fa fább, egy elefánt elefántabb, egy spirituális lény pedig spirituálisabb akarna lenni… Ugye, hogy semmi értelme? :)

Spirituálisak vagyunk emberi testben, és minden ember spirituális, akár foglalkozik spirituális/szellemi dolgokkal, akár nem, akár tud róla, akár nem. Ettől függetlenül persze még lehetünk türelmetlenek magunkkal (netán másokkal) szemben...

Ilyenkor érdemes az alábbi spirituális alapelveket újra és újra értelmezni, felfogni, meditálni rá és beleérezni magunkat, mely szerint:

Mindig minden jól vagy úgy, ahogyan van – vagy más szóval: Mindig minden az Isteni/Univerzális Rend szerint történik.

Minden minden a megfelelő időben történik – Mindennek megvan az Isteni/Univerzális ideje.

Mindenki úgy van jól, ahogyan van. – Vagyok Aki Vagyok.

Amikor ítélkezünk magunkról vagy másokról, amikor olyanokat mondunk vagy gondolunk, hogy:

Én jobb/rosszabb vagyok mint ... Mást kellene csinálnom. Nem szabad negatívan gondolkodnom. Ő nem jó, mert ilyen/olyan… Ő nem spirituális mert… Én jól csinálom, ő(k) nem...

- ilyenkor a legfőbb spirituális alapelvnek illetve energiának mondunk ellent: a feltétel nélküli szeretetnek és elfogadásnak.

Ítélkezésünk abból a rejtett hiedelemből származik, hogy valami jobb, mint a másik, azaz abból a duális, elkülönülésen alapuló hiedelemből, hogy a spirituális jobb, mint az emberi, ami “távol van” az istenitől.

Azok az elképzelések, mely szerint jobbá kell válni, mely szerint valami helyes vagy helytelen, igazságos vagy igazságtalan, jó vagy rossz -  mind a duális hitrendszerben gyökereznek, és ítélkezések.

Az ítélkezés ellenállás a MOST-tal szemben, nem-elfogadás. Mivel ellenállás és nem-elfogadás van bennünk, így nem is érezhetjük tőle magunkat jól, és ezzel további kellemetlen érzéseket hozó tapasztalatokat teremtünk ez életünkbe. Persze ettől most még inkább mindenki csak rosszul érzi magát, hiszen kinek is ne lenne néha ellenállása, ítélkezése? Nos tehát mit tegyünk ilyenkor?

Anélkül, hogy ezeket az érzéseket eltávolítanánk magunktól, vagy hogy ezek miatt további ellenállást és rossz érzéseket éreznénk magunk iránt, inkább fogadjuk el, hogy MOST éppen ezt érezzük.:)

Minél inkább elfogadjuk és szeretjük saját magunk emberi mivoltát, annál inkább lesz lehetősége az isteni részünknek, hogy felbukkanjon. :)

Csodás napokat! Mindig emlékezz rá: Spirituális, Isteni Lény vagy, és úgy jó, ahogyan VAGY!

Szeretettel,

Erika