Elismerés, dicséret, köszönet és hála

Nem vagyunk hozzászokva, hogy elismerést adjunk-kapjunk. Általában nem könnyen mondunk köszönetet-hálát másoknak, és ugyanígy nem könnyen fogadjuk az elismerést, dicséretet sem.

Sokszor visszautasítjuk a kapott dicséretet:

- Milyen csinos vagy ma!

- Oh ugyan, ne is mondd, ez egy régi ruha!

Pedig milyen fontos mindannyiunk számára az elismerés - az egyik alapvető emberi igény, hogy érezzük, fontosak vagyunk és jók abban, amit csinálunk. Azt az aspektusát pedig végképp el szoktuk felejteni, hogy elismerésünket, hálánkat fejezzük ki az Univerzum/ Isten/ a Nagy Rendező felé. Érdemes lenne hálásnak lennünk mindig azért, ami van, ami jó és tetszik.

A hálával elvesszük a figyelmet azoktól a dolgoktól, amelyeket nem szeretünk. És ez a lényeg: fókuszálva arra, ami jó és tetszik, egyre inkább az ilyen dolgok (jók és tetszők) jelennek meg az életünkben.

De vajon tapasztaltad-e, hogy jó dolgokat kívánsz, és mégsem jelennek meg az életedben?

Gondolom igen. Ettől sokan elkeserednek és azt hiszik, hogy nem is működik az univerzális energia-áramlás, vagy még inkább azt hiszik, hogy nekik nem működik. És ezzel pontosan azt teszik, amit nem szeretnének, megteremtik maguknak mindazt a negativitást, amiben aztán nem érzik jól magukat.

A világunk azt tükrözi vissza, amit hiszünk, amit elhiszünk.

Tehát hiába kívánunk jó dolgokat (akár a lottó főnyereményt), ha az ezek mögötti gondolat az: „Úgyse fog sikerülni”, „Nekem ez nem megy”, „Csak másnak van ilyen szerencséje”, „Engem mindig csak büntet az Isten”, „Ez az egész pozitív gondolkodás egy hülyeség" stb.

Addig, míg a negatív gondolatok ott vannak a pozitív dolgok kívánása mögött, addig mindig a mögöttes, negatív gondolat tartalma fog megjelenni az életünkben.

Hiszen miről is szólnak ezek a mögöttes gondolatok? Már te is rájöttél: a hitetlenségről. És itt egyáltalán nem vallásos hitről van szó, hanem arról, hogy még azt sem hisszük el, hogy képesek vagyunk, hogy érdemesek vagyunk, hogy elismerésre méltók vagyunk, csak azért mert létezünk.

Ezek a mögöttes gondolatok arról szólnak, hogy még nem emlékszünk arra, hogy Kik Vagyunk valójában. Addig, míg nem emlékszünk erre, addig nem is tudunk hinni magunkban (és abban sem, hogy képesek vagyunk teremteni bármit, amit csak szeretnénk).

Míg nem ismerjük el magunkban és minden(ki) másban is a Mindenség Egy Értékes Részét, azt, hogy teremtő képességekkel rendelkezünk, addig még a „felejtés” (a nem-emlékezés) állapotában létezünk, azaz még nem tudjuk - és ezért nem is hisszük el -, hogy képesek vagyunk mindenre. Mit tehetsz annak érdekében, hogy ez változzon?

Hogyan ébredhetnél rá saját magad és mások érdemességére, igazi Lényegére, a teremtő képességeidre?

A legegyszerűbb módja, ha a hálát és elismerésed kifejezed minden egyes napon és pillanatban, amikor csak lehet minden(ki) felé. Ezzel rengeteg pozitív energiát generálsz a saját életedbe és másokéba is, ami végül „bizonyítékokkal” fog szolgálni, hogy az energia-áramlás működik – és ettől egyre inkább ténylegesen érezni és tudni fogod, hogy Ki Vagy. Egy valódi teremtő, aki a gondolataival, szavaival, tetteivel megteremti azt, amik a gondolatokban, szavakban és a tettekben kifejezésre jutnak.

Nézd meg az alábbi kedves és tanulságos történetet az elismerés és az általa kiváltott mosoly fontosságáról.

Amikor elismerek valakit, abban a pillanatban emlékszik arra, hogy Ő (is) Része az Egésznek, ezért automatikusan mosolyog és örül. Így az elismerés egyik remek módja annak, hogy segítsünk másoknak is ráébredni, hogy Kik is Ők Valójában.