Gyerekszemmel a világban

Hiszen azt kapjuk (kívülről vissza a világból), amit teremtünk (belülről a gondolatainkkal). A mostani gazdasági helyzetben sokszor úgy tűnik, szinte “fixáltak” vagyunk a pénzt illetően.

Hogyan szerezzünk pénzt, ha éppen nincs, hogyan tartsuk meg, fektessük be, legyen belőle még több, ha van stb. Persze, a pénz szükséges a civilizációs világban, de vajon tényleg ekkora fontossággal bír? Ha végiggondolom az elmúlt évet, és különösen az ünnepeket, csupa olyan élményt tudok visszaidézni, melyek emberekhez, a szeretet érzéséhez kötődnek – és nem a pénzhez.

Mondom ezt úgy, hogy azt hiszem, igazán egészségesen és “barátilag” viszonyulok a pénzhez is. :) Mégis, egy baráti beszélgetés, a család és a gyerekek mind összehasonlíthatatlanul többet jelentenek bármilyen pénzügyi kérdésnél.

Olyan jó látni, amikor a gyerekek (pláne a kicsik) mást sem akarnak, csak játszani, együtt lenni! Imádnivaló a szinte bugyborékoló hangú nevetésük, ahogyan teljesen átélik az adott pillanatot. Sosem aggódnak a pénzen, a jövőn, nincs bennük (még) szorongás.

Persze, időnként ők is megijednek, sőt, akár félnek is a sötétben, de nem szoronganak, és mindig a jelenben vannak. Jó lenne eltanulni azt a felszabadultságot, amit ők mutatnak nekünk, és ami bennünk is ott van mélyen, hiszen mi is voltunk gyerekek!

Érdemes lenne újra “feléleszteni” a bennünk rejlő gyermeket, hogy szeretetben, boldogan és felszabadultan élhessük a mindennapokat, félelmek és szorongások nélkül.

Ha mindannyian a szeretetre, az elfogadásra és a kapcsolataink javítására, fenntartására ügyelnénk, és kevésbé vennénk annyira komolyan a dolgainkat, biztosan mindnyájan boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lennénk. Így hát az alábbi mondat jutott eszembe, támogató gondolatként, megerősítésként a gyermeki énünknek: