Hibázott-e valaha is Jézus?

Micsoda kérdés! És vajon mit válaszolt erre a kérdésre Paul W. Young (A viskó c. könyv írója) 8 éves unokája?

- Azt hiszem, hibázott, mert egyébként hogyan is tanulhatott volna meg bármit is, ha nem?

Micsoda bölcsesség egy pici emberben. Bizony, nincs tanulás hibák nélkül. Ahogy Young is írja, ha nem hibáznánk, nem tudnánk semmit sem javítani, jobban csinálni. (Mint ahogy azt is írja, hogy senki sem úgy emlékszik Jézusra mint a legtökéletesebben mérő ácsra, a legjobbra Nazareth-ben. Erről nem szól a fáma…)

Az a fajta tökéletességre törekvés, maximalizmus, ami manapság – legalábbis a mi „civilizált” és nyugati kultúrkörünkben – az egyetlen „elfogadható”, nem emberi. Aki él, mozog és beszél, az bizony hibázik.

(Aki használja a mai modern technikai vívmányokat: telefon, tv, számítógép - rájön, hogy néha még a gépek is hibáznak. Az én számítógépem például rendszeresen produkál olyan hibákat, amelyekre a férjem és a fiúnk is csak azt mondja: ez senkivel nem fordul elő csak veled!) :)

És ez így is van jól, hiszen a tanulással, a hibáinkból való tanulással is, tudunk továbblépni és fejlődni.

Nem az a baj, ha hibázunk, hanem az, ha nem tanulunk belőle, és ha nem javítjuk. Mindig lehet – utólag is! – elnézést kérni, visszatérni egy lezáratlan beszélgetésre, lehet újrakezdeni egy félévet az egyetemen, és így tovább. Sőt életet is lehet újrakezdeni – itt a földön is – mint ahogy meg is teszik sokan.

A sikeres emberek nem attól sikeresek, hogy sosem hibáznak, hanem attól, hogy annak ellenére, hogy hibáznak, nem adják fel, csinálják tovább, és másképp. Tanulnak azokból a hibákból, amelyekről kiderült, hogy nem abba az irányba vezetnek, ahova menni szeretnének.

Ezek után már csak az a feladat, hogy vedd észre, ha hibázol, tanulj belőle és javítsd. Ha éppen akkor nem lehet, akkor javítsd legközelebb. A lényeg, hogy tudd, minden elkövetett hibával és a felismerésével egyre bölcsebb leszel!