Hogyan maradjunk nyugodtak és tartsuk fent a szellemi (spirituális) kapcsolatot?

 

Hogyan tudok közvetlen kapcsolatba lépni a felettes énemmel? Amikor jó összhangban vagyok vele, minden olyan szépen illeszkedik és a nap végére nem a fáradtság, hanem a béke és elégedettség van rajtam.

Mégis az a gyakoribb, amikor a rohanás elviszi az összhangot. Szeretnék a rohanás közben  is folyamatos kapcsolatban lenni a vezetésével. Van erre egy jó technikátok, bevált gyakorlatotok?

 

Egyik kedves olvasótól (köszönöm Márti az inspirációt! :) ) kaptam a fenti kérdéseket kaptam.

 

Nos, bevált gyakorlata szerintem mindenkinek más erre – már persze, akinek van. Kinek ez, kinek amaz működik. Álljon itt egy pár, amivel az ilyen „kilengéseket a középpontból” kezelni lehet, de előtte azért egy fontos dolog: a rohanás és a kapcsolat kizárja egymást.

 

A rohanás ugyanis félelem-alapú, azaz ezzel máris kizárjuk a figyelmünkből a szeretet-alapon (rezgésen) működő szellemi, szupertudatos kapcsolatot. Természetesen a kapcsolat mindig ott van, de a „rohanás” nem azon a rezgésen van, ahol a szupertudatunkkal való együttműködés, így ez ilyenkor olyan, mintha nem hallanánk, nem érzékelnénk (bár ott van).

 

Tehát pár ötlet ilyen helyzetekre:

 

- Vegyél váltott orrlyukon levegőt (amikor egyiken levegőt veszel a másikat befogod, amikor kifújod azon, ami eddig be volt fogva, addig befogod az egyiket) és figyelj közben a légzésedre.

- Figyelj oda, hogy mi történik körülötted, és ne ítéld meg, hanem ítélkezés nélkül szemléld. - Adj hálát azonnal valamiért, ami jó az életedben, ha másért nem, csupán azért, hogy tudsz lélegezni, mert van elég levegő.

- Javaslom elolvasásra a hála cikkeket és a gondolataink megkérdőjelezését is.

 

Belső nyugalmat és elcsöndesedést nem csak csöndes körülmények között lehet elérni, lehet körülöttünk rohanás és bármi, ha bennünk nyugalom van. A fentiekből azonban gondolom egyértelmű, hogy a benső nyugalmat feltétlen fent kell tartani ha kapcsolódni szeretnénk a szupertudatunkhoz.

 

Mit tesznek a tibeti lámák?

 

Ezt a fajta nyugalmat el lehet érni bárkinek, de gyakorolni kell.  Például a tibeti lámák a benső megnyugvást úgy gyakorolják (éveken keresztül!!), hogy miután már tudnak meditálni békés körülmények és a hegyek között, lemennek a zajos faluba, leülnek egy fa tövébe, és ott próbálnak meditálni, a “rohanás” közepette. Nekik sem megy azonnal, sokáig gyakorolják, akár egy életen keresztül... :)

 

Mindannyiunknak érdemes gyakorolni, tudatosan odafigyelni magadunkra (kialakítani valami – számunkra megfelelő – egyszerű gyakorlatot, ami segít), hiszen minél többet gyakorljuk, hogy békések maradjunk a különböző "nyugtalan" helyzetekben, annál inkább fog menni. Tudatosan élvezni, jelen lenni abban, amit éppen csinálunk – akár WC pucolásról, akár csekk befizetésről, sorban állásról legyen szó - alapvető.

 

Semmi nem megy, csak ha jól begyakoroljuk, még azoknak sem, akik tehetséggel rendelkeznek. Híres és fantasztikus tehetséges énekesek, zenészek, sportolók is azt állítják, hogy akár ha csak 1 – !! – napot kihagynak a gyakorlásból, edzésből, éneklésből, ők máris megérzik a különbséget a teljesítményükben.Ha egy hetet, akkor már a közönségük is. :)

 

Így hát fel a fejjel, érdemes gyakorolni azt, amit szeretnénk elérni, mert az viszont biztos, hogy minél többet tesszük, annál könnyebben megy! (Talán feltűnt a cikkben, hogy hányszor szerepel a "gyakorlás" szó - nem véletlenül! :) )

 

Pozitív gondolkodást támogató hit:

Mindig a legjobb történik velem. Minden percét élvezem a napomnak. Tudom, hogy képes vagyok fenntartani a belső békém, ha ezt választom. Mostantól azt választom, hogy a rohanás közepette is békés maradok.