Jó tanácsok - a tanácsadás 5 szabálya

 

Egy Feng Shui szakértő tollából olvastam egy jó cikket. Nagyon tetszett, jókat nevetgéltem is rajta. No persze, amikor hasonlókat hallottam, vagy épp nekem mondták, az akkoriban azért nem volt annyira vicces... :) A manapság sokszor hallott, „jó tanácsokról” szólt, mint például: engedd el, fogadd el, nézd a jó oldalát stb.

 

Ahogy már említettem, sajnos én is találkoztam ezekkel, ezért írtam ezekről a „spirituális jó tanácsokról” egy cikksorozatot a kommunikációnk tükrében.

 

A Spirituális jó tanácsok sorozat részeit itt találod:
1. Spirituális jó tanács: Nézd a jó oldalát!
2. Spirituális jó tanács: Ne ragaszkodj hozzá, engedd el!
3. Spirituális jó tanács: Fogadd el (hogy ez van)!
4. Spirituális jó tanács: Ez csak az egód!
5. Spirituállis jó tanács: Legyen hited!

 

Nézzük először a tanácsadás 5 alapszabályát:

 

1. Légy felkérve!

2. Légy felkészült!

3. Egyszer mondd el!

4. Bízd a másikra a döntést! (Engedd, hogy a másik döntsön, elfogadja-e a tanácsot!)

5. Ne kérd számon!

 

1. Szabály a tanácsadásban: LÉGY FELKÉRVE! 

 

Minden (bármilyen, bármikor, bárkinek adott) tanácsra érvényes: csak akkor adjuk, ha valaki kéri! Nem könnyű betartani, főleg, ha mindenáron meg akarjuk „oldani” - azonnal :) - a másik baját. Ezzel persze rögtön több hibát is elkövetünk:

 

1. Azt hisszük, hogy tudjuk, mi a másik baja (tévedés általában).

2. Azt hisszük, hogy tudjuk, mi a megoldás rá (még nagyobb tévedés).

3. Azt hisszük, ha gyorsan elmondjuk a megoldást, akkor hamar „túl leszünk” rajta: mi is, a másik is (óriási tévedés).

 

Egy nem megfelelő helyzetben adott tanács pedig nemhogy hamar megoldást adna, hanem épp ellenkezőleg, ellenállást vált ki általában! Ezeket a tanácsokat általában sosem kéri senki sem, és olyan helyzetekben hangzanak el, amikor az illetőnek épp problémája van, amikor nem tanácsra, hanem meghallgatásra volna szükség.

 

Egy problémás helyzetben lévőnek tanácsot adni: veszélyes dolog! Vitát, veszekedést válthatunk ki vele (a másik nekünk fog „ugrani”: Persze, te könnyen mondod!), de mindenképpen rossz érzést keltünk vele benne.

 

Miért veszélyes tanácsot adni akkor, amikor nem kértek tanácsot?
 

Azért veszélyes tanácsot adni, mert akkor, amikor valakinek gondja, problémája van („ideges”), meghallgatásra, együttérzésre van szüksége, hogy meg tudjon végre nyugodni, nem pedig további idegesítésre. :) Márpedig egy eleve problémás helyzetben a tanács, bármilyen igaz, vagy jó legyen is: bosszantó, olaj a tűzre, ráadásul sokszor kioktatásnak hangzik!

 

Ilyen helyzetben a tanács kommunikációs ún. „alsó üzenete” pedig: hülye vagy, még ezt sem tudod, majd én megmondom mit csinálj. Talán így még jobban érthető, mitől lesz a másik még idegesebb... :)

 

Amikor bajunk, problémánk van, akkor „nincs fülünk” a tanácsokra.

 

Ha még nem láttad a videóm, akkor nézd meg, hogy mit jelent az, hogy valakinek „nincs füle”!
 

 

Problémás helyzetben nem tudjuk meghallani a tanácsot, még akkor sem, ha a tanács jó, és netán tényleg azt kellene csinálni. Amikor valakinek problémája van, azt úgyis el lehet képzelni, hogy éppen benne ül egy mély gödörben, a „tanácsadó” pedig kívülről kiabál befelé. Sajnos azonban akkora a távolság, hogy nem hallják egymást…

 

Emberi kapcsolataink egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - hibája, hogy nem tudjuk meghallgatni egymást.

 

A kapcsolataink nagy része azért nehézkes, vagy megy tönkre, mert beszélgetéseink a süketek párbeszédére hasonlítanak. Sajnos sosem tanultunk meg jól hallgatni!

 

Az iskolában írást, olvasást sőt még a beszédet (felelést) is tanítják, de azt, hogy hogyan hallgassunk, nem. Nem csoda, hogy felnőttként a berögzült minták alapján működünk, és mi pontosan azokat az idegesítő tanácsokat mondjuk, amiket a legkevésbé szeretnénk mi magunk hallani akkor, amikor épp bajunk van.

 

2. Szabály a tanácsadásban: LÉGY FELKÉSZÜLT!

 

Csak akkor lesz hiteles a tanácsunk, ha értünk ahhoz, amiben tanácsot adunk. Előtte érdemes felkészülni az adott témából, főleg, ha amúgy nem értünk hozzá. Például, amikor egy kamasznak akarsz tanácsot adni, arról, hogy a dohányzás káros, jobb, ha előtte utánanézel a különböző statisztikáknak stb. Sokkal inkább fog bárki hallgatni rád, ha azt látja, értesz a témához.

 

3. Szabály a tanácsadásban: EGYSZER MONDD EL!

 

Egy tanácsadó nem ismételgeti a tanácsát.

 

Csak gondolj bele, mit szólna egy vállalati vezető, ha a fizetett tanácsadója, újra és újra elmondaná ugyanazt? :) Amennyire viccesnek hangzik ez, annyira nem az.

 

Nagy kísértés tudom, hogy újra és újra elmondjuk a tanácsunkat, hiszen rossz nézni, hogy mit (nem) csinál! Azt feltételezzük, hogy lehet, hogy csak nem értette meg, és ha majd újra elmondjuk neki, akkor majd meg fogja érteni. Óriási tévedés!

 

Először is, ha volt füle, akkor meghallotta a a tanácsot, csak épp lehet, hogy nem akarja csinálni. Másodszor pedig, ha nem volt füle - és most sem lesz, mert nem hallgatjuk meg a gondját előbb, hogy legyen füle -, akkor most ugyanúgy nem fogja meghallani.

 

4. Szabály a tanácsadásban: BÍZD A MÁSIKRA A DÖNTÉST!

 

Azaz engedd meg, hogy a másik döntsön, elfogadja-e a tanácsot! Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy a másik vajon jónak ítéli-e, amit mi jónak tartunk. Sose felejtsd: nem vagy a másik cipőjében, nem tudod eldönteni, hogy mi a jó neki (sokszor még azt sem tudjuk, magunknak mi a jó... :) ) Az elfogadás erről is szól, elfogadom, ha valaki nem akarja megfogadni a tanácsom.

 

5. Szabály a tanácsadásban: NE KÉRD SZÁMON!

 

Megint visszautalok a vállalati vezető és tanácsadó szituációra. Vajon mit szólna az a vezető, ha a tanácsadója számon kérné, hogy miért nem csinálta meg azt, amit mondtak neki? :) Pedig hányszor megtesszük ezt a napi életben! „Én megmondtam neked, hogy rossz lesz a vége, nem hallgattál rám. Miért nem csinálod azt, amit mondtam neked?”

 

A tanácsadási alapszabályok tisztázása után a „Spirituális jó tanácsok" cikksorozatban Tudatos Kommunikáció nyelvre  „fordítom le” :) , hogy mit is lehetne válaszként mondani az adott embernek, aki a tanácsot nekünk mondja, anélkül, hogy megbántanánk és belemennénk egy esetleges vitába, illetve, hogy mit mondjunk helyettük, amikor mi érzünk ingerenciát, hogy ilyen jó tanácsokat mondjunk.

 

A „jó tanácsok”, a következők:
1. Spirituális jó tanács: Nézd a jó oldalát!
2. Spirituális jó tanács: Ne ragaszkodj hozzá, engedd el!
3. Spirituális jó tanács: Fogadd el (hogy ez van)!
4. Spirituális jó tanács: Ez csak az egód!
5. Spirituállis jó tanács: Legyen hited!

 

A tanácsadás nehézségeiről - és arról, hogy hogyan adjunk jól tanácsot - a Tudatos Kommunikáció harmadik részében, a Tolmács nyelven kerül sor. A Tudatos Kommunikáció első része  – a Megértő Nyelv - a másik ember bajának megértéséről, jó meghallgatásáról, a második – az Én nyelv (asszertív, önérvényesítő kommunikáció) - pedig a saját magunk megfelelő kifejezéséről szól.

 

Kommunikációs tévhit: Az asszertív kommunikáció elég ahhoz, hogy jól tudj kommunikálni!

A megértés - a Megértő nyelv - használata alapvető a jó kommunikációhoz, mert a megértéssel tudsz a másiknak fület csinálni.

Megértés nélkül nincs megfelelő kommunikáció, csak süketek párbeszéde van.

 

A Tudatos Kommunikáció konkrét módszereket tanít arra - és ezeket be is gyakoroljuk -, hogy hogyan ismerjük fel az ítélkezéseinket, hogy milyen hiedelmek vannak bennünk, ezeket hogyan változtathatjuk meg, hogyan hagyjuk abba az önbüntető mechanizmusaink újraépítését a saját kommunikációnk megváltoztatásával.

 

Írj emailt nekünk, hogy jelentkezz a TUDKO Tudatos Kommunikáció programra, vagy nézz körül a programok között az SCCWORLD oldalunkon!