Miért választunk (miért választ a lelkünk) nehézségeket az életünkbe?

 

Pláne miért tennéd ezt esetleg az után, hogy részt vettél valamilyen energetikai kezelésen? Ahol megtörtént a változtatás, az energiameződben átalakultak a dolgok, tehát elvileg minden rendben van a lelkeddel, mehetnél tovább az utadon békében. És mégis, előfordulhat, hogy nem látsz változást, sőt akár azt veszed észre, hogy ugyanott vagy, ahol az energetikai kezelés előtt voltál. Ezek a (látszólagos) „nem-változások” sokakban okoz(hat)nak bizonytalanságot abban, hogy az energiák megváltoztatása tényleg megtörténik-e.

Hiszen, ha az energia megváltozott, akkor annak kell, hogy legyen látható következménye az életünkben, nem? Sajnos nem ennyire egyértelmű a dolog. Attól, hogy valami pillanatnyilag átalakult, megváltozott (más módszerekben más elnevezéseket használnak: tisztult, oldódott), az nem azt jelenti, hogy ne lehetne visszateremteni az életünkbe. A teremtésünk folyamatosan zajlik, mindig teremtünk, és bármikor újra tudjuk teremteni azt, amitől megszabadultunk.

 

Miért is teremtenénk „rossz” dolgokat az életünkbe?

 

Emberként talán ezt a legnehezebb nekünk megérteni, hogy miért választunk (miért választ a lelkünk) „rossz” dolgokat. Azonban az, hogy mi a „rossz” (vagy a jó), szemlélet, hozzáállás kérdése, és emberi ítélkezés eredménye.

Ha azt választod, hogy egy tapasztalatot mindenképpen át akarsz élni, ezt semmivel nem lehet meggátolni, és nem is cél, mivel erről szól a szabad akarat: azt választunk, amit akarunk.

 

Tehát semmilyen energetikai módszerrel sem lehet senki választásait befolyásolni és a jövő eseményeit sem, mert mindez a választásaink, teremtéseink eredménye. Persze könnyebb teremteni negatív tudatalatti programok nélkül. Az Intuyching™ (SzuperTudatos Önfejlesztés™) nagyon egyszerűen arról szól, hogy eltakarítjuk az akadályokat, szabaddá válik az út előtted és van lehetőséged mást választani – ha akarod.

Ha meg netán mégsem, akkor az is a te választásod.

 

 

Lehet autópályán és göröngyös úton is eljutni a célodhoz. Mindkettő elvezet oda, csak az egyiket kényelmesebbnek, gyorsabbnak érezhetjük.

 

 

És van, aki jobb szereti a kies vidéket, és nem bánja, ha tovább tart az útja, netán kényelmetlenséggel van tele. Mindkét út rendben van, csak az emberi ítélkezésünk alapján tűnhet bármelyik választás „rossznak”.

 

Az is előfordulhat, hogy egy energetikai átalakítás után, mivel továbbra is választjuk például a baleset megtapasztalását, bekövetkezik valami, de egy sokkal enyhébb formában, sokkal magasabb rezgésen. (Pl.: Lesz baleset, de senki nem sérül meg, csak mondjuk az autó sérül egy kicsit – pedig lehet, hogy az „eredeti” terv, a tudatalattiban lévő eredeti program halálról szólt volna. Persze ennek általában nem vagyunk tudatában és ahelyett, hogy örülnénk, hogy mindenki jól van, azon kesergünk, hogy baja lett a kocsinak.)

 

 

Ha nem ítélkeznénk, akkor tudnánk, hogy nincs jó vagy rossz, csak események, tapasztalatok és tanulás, fejlődés van.

 

 

Minden tapasztalattal egyre többet tudunk magunkról és világunkról, és a tanulás, a tapasztalatszerzés az élet lényege. Mindenkinek a saját tapasztalatát kell megszereznie, é szerintem kevés az olyan ember, aki a más tapasztalatával beéri.

 

Hiába is mesélem el neked, hogy milyen az, amikor biciklizel, sőt akár azt is, hogy milyen az, amikor leesel róla és megütöd magad – addig, míg te magad nem tapasztalod meg, hogy milyen a biciklizés és az, hogy beverted a térded, fogalmad sincs róla, hogy én miről beszélek.

 

 

Hiába mesélek a szerelemről, és arról, hogy milyen szerelmesnek lenni, (és mennyire tud fájni a szíved, ha nem szeretnek viszont), milyen repülni, vagy vitorlázni, míg nem tapasztalod meg te magad.

Ezért választod a biciklizést, a szerelmet, mert ki akarod próbálni, pedig én jó előre figyelmeztettelek, hogy lehet, hogy fájni fog a végén…

 

Az is lehet, hogy egy energetikai kezelés hatására az eredeti program, energia stb. megoldódott, átalakult, de jönnek helyette újabbak, további problémák, amiket én inkább megoldandó feladatoknak szeretek nevezni. A probléma szó már eleve negatívnak hangzik, a feladat viszont semleges. :)

 

Lehet, hogy valami teljesen megszűnt az energetikai átalakítás hatására, de beindul egy újabb dolog, ami más, mint az előző, még akkor is, ha nagyon hasonlít rá. Hiába tudjuk, hogy a tavalyi nátha nagyon hasonlít az ideihez, mégis tudjuk, a kettő nem ugyanaz. Ez megtörténhet a programok esetében is. A múlt héten átalakított alacsony önértékelés nagyon hasonlít a most megtalálthoz, mégsem ugyanaz.

 

A halál témája is idetartozik, mert az is előfordulhat, hogy valaki minden erőfeszítés és energetikai változtatás ellenére is meghal.

A halál a lelkünk számára nem az, ami az emberi hozzáállásunk számára.

 

A lelkünk energia, ami kilépve a fizikai testből, kiszabadul a test „börtönéből”. Újra megéli a korlátlanságot és végtelenséget. Ezt az álombeli létezéshez tudom hasonlítani, ahol nincs se térbeli, se időbeli korlátozottság, ott vagy, ahol és akár egy pillanattal később valahol egészen máshol. Tehát a halál sem rossz – ez (is) emberi minősítés.

 

Miért is ne választhatná valaki, hogy átlép a halálba, majd a másik oldalra, ha itt az ideje?
 

 

Biztosan könnyebb a másik oldalon, mert ott nincs test, így a testhez kapcsolódó fájdalmak sincsenek. (Bizonyos keleti kultúrákban teljesen máshogy állnak hozzá ahhoz, ha valaki meghal. Örömünnepet tartanak ennek tiszteletére, mert tudják, hogy az illető már jó helyen van. Nekünk a keresztény kultúrkörben ez nagyon furcsa, de ebből is csak az látszik, hogy a hozzáállásunkat mennyire meghatározza, hogy milyen hiedelmekkel vagyunk körülvéve.)

 

Úgyhogy, ha a „problémáinkat” megoldandó feladatokként tekintenénk és nem „büntetésként”, bajként, rosszként, akkor valószínűleg (sőt a saját tapasztalataim alapján biztosan tudom, hogy így van), sokkal könnyebben tudnánk őket megoldani, és hamarabb kezdhetnénk bele újabb dolgokba.:)