Spirituális jó tanácsok I.

A sorozat részei:  2. Ne ragaszkodj hozzá, engedd el! 3. Fogadd el (hogy ez van)! 4. Ez csak az egód! 5. Legyen hited!

Ez az egyik kedvencem… Különösen - az emberi érzékelésünk szerint - a kifejezetten nehéz, tragikus helyzetekben hangzik nekem rettenetesen érzéketlennek, amikor valaki ilyet mond.

Hiába igaz az, hogy mindennek van jó oldala (most éppen tavaszodik és csodásan virágoznak a növények :) ) – akkor is, ha éppen nem látjuk, és lehet, hogy itt a fizikai síkon soha nem is fogjuk látni! – mégis, ahogy már írtam, amikor épp benne vagyunk a gödörben, nemhogy a jó oldalát, de semmilyen oldalát sem látjuk a dolognak, eseménynek, csak azt, hogy fáj “a valami”.

Egy szeretett ember, egy munka, lakóhely, pénzügyi biztonság, valami elvesztése - sem az adott pillanatban, sem a jövőre gondolva - egyáltalán nem tűnik jónak, akárhogy is próbálja az ember “nézegetni”.

Mivel én már mindkét szülőmet elvesztettem (sajnos - mindig nagyon hiányoznak a fizikai síkon, és fognak is, míg élek!), tudom, hogy milyen nehéz például a gyászt, a fizikai hiányt feldolgozni.

Nem a megértésről és empátiáról, együttérzésről szól, ha ilyen mondatokat vágunk oda valakinek, aki éppen bajban van, gyászol.

Azt is sokszor elfelejtjük, hogy bármilyen kapcsolat, egy barátság, munka, lakhely elvesztése pontosan ugyanúgy mint egy haláleset, gyászolási folyamat (csak esetleg abban van a különbség, hogy egyiket könnyebb és gyorsabb feldogozni, míg a másikat nem).

Ilyenkor azt mondani, hogy nézzük a jó oldalát, kifejezetten bosszantó, bántó lesz bárki számára. (Csak képzeld bele magad, neked hogyan esne, ha neked mondanák?)

Mit válaszolhatunk, ha nekünk mondják: Úgy tűnik, szeretnéd, ha a jó oldalát nézném. Köszönöm, hogy a tanácsoddal segíteni akarsz. Egyelőre azonban még nem vagyok nyitott semmilyen tanácsra. Meghallgatásra van szükségem.

Igaz, hogy olyankor, amikor mi vagyunk nehéz helyzetben, kifejezetten nehéz tolerálni az ilyesfajta "jó tanácsokat", és annyira tudatosnak lenni, hogy a fenti választ tudjuk adni. Mégis, érdemes megpróbálni, és magunknál is felfedezni, hogy mi zajlik egy-egy ilyen "jó tanács" után bennünk.

Felfedezhetjük a bennünk lévő érzést, a mögötte lévő nem teljesülő igényt (pl.: együttérzésre vágyom, arra, hogy érezzem, szeretnek, elfogadnak stb.), és így máris nagyobb önismeretre, önuralomra, és mindezekkel nagyobb önbizalomra tehetünk szert.

Mit mondhatunk helyette megértően (természetesen helyzettől függően): Nem látod, hogy mi ebben a jó neked… Nehéz ezt elfogadnod… Nehéz ebbe belenyugodnod… Nem akarod ezt elfogadni… Nem akarsz ebbe belenyugodni…

A következő  "spirituális jó tanács” a: - Ne ragaszkodj hozzá, engedd el!

Csodás napokat! Légy magaddal és másokkal is megértő! :)

Szeretettel,

Erika