Spirituális jó tanácsok III. - Fogadd el (hogy ez van)!

Frissítés ideje: 2021. március

 

A Spirituális jó tanácsok sorozat többi részét itt találod:
1. Spirituális jó tanács: Nézd a jó oldalát!
2. Spirituális jó tanács: Ne ragaszkodj hozzá, engedd el!
4. Spirituális jó tanács: Ez csak az egód!
5. Spirituállis jó tanács: Legyen hited!

 

 

3. Spirituális jó tanács: Fogadd el (hogy ez van)!

 

Először is tisztázzuk: az elfogadás nem beletörődés! Sokan „kiütést kapnak” :) már az elfogadás szótól is, mert beletörődést értenek alatta. A beletörődés negatív, tehetetlenségre utal, és általában senki sem szereti tehetetlennek érezni magát. Mások pedig - sajnos - beletörődnek valamibe, és azt hiszik, hogy ez az elfogadás.

 

Bár az elfogadás pozitív dolog, és valóban jó törekedni rá, de ahogy az előző „jó tanácsot” ezt sem lehet parancsra megtenni. Sokszor nehezen különböztetjük meg az elfogadást és a változtatás szükségességét. Pontosan azért, mert az elfogadást - tévedésből - beletörődésnek éljük meg, és így tévesen azt hisszük, hogy nem is változtathatunk. 

 

Ráadásul mivel manapság oly sokat emlegetik, a fenti „jó tanácsot”: Fogadd el! - így még lelkiismeretfurdalásunk, sőt bűntudatunk is keletkezhet amiatt, hogy nekünk ez az elfogadás nem megy! Viszont ha mindenki azt mondja, hogy muszáj ezt csinálni, akkor hát nekem is kell! De ez így nem megy!

 

Sokszor kérdezik tőlem, hogy „de akkor ez nem lesz elmenekülés, ha elmegyek egy másik munkahelyre?” Amúgy is félünk a változtatástól, de az még nagyobb hiba, hogy félreértelmezett „jó tanácsok” miatt már váltani sem merünk, nehogy akkor újabb negatív csomagot („karmát”) vegyünk a nyakunkba.

 

Inkább szenvedünk, és maradunk ott, ahol vagyunk és tűrünk... Ugye érthető, hogy ez nem elfogadás? Hibás (nem rossz vagy jó, hanem hibás, téves) döntés az, amikor beletörődésből benne maradunk egy rossz kapcsolatban, egy rossz munkahelyen, ahol nem érezzük jól magunkat. A beletörődés az nem elfogadás.

 

Az érzéseink iránytűként működnek és pontosan mutatják az utat:

• Ha jó az érzés: jó úton járok, a teremtés folyóján az áramlással együtt evezek, összhangban vagyok

• Ha rossz az érzés: a teremtés folyóján az áramlással ellentétesen evezek (micsoda felesleges energiapazarlás!), nem vagyok összhangban

 

Tehát, amikor rossz érzésünk van, akkor valamin változtatni kell, hogy újra összhangba kerüljünk. Ha bármilyen, - akármilyen kicsi - rossz érzésünk is van az adott helyzetünkkel kapcsolatban, akkor ott nincs elfogadás, ott maximum belemagyarázott „elfogadás”, azaz beletörődés van, vagy racionális érvelgetés. (Pl.: Ez van, ezt kell szeretni. Jobb, ha elfogadom, elvégre úgyse tudok rajta változtatni. El kell fogadni, nekem ez jutott. Stb. - Ugye érzed a mondatokból, hogy ez nem valódi elfogadás?)

 

Az Univerzum pedig a rossz érzésre (ami energiarezgés) - és nem pedig a mentálisan belemagyarázott „remekül hangzó” érvekre - fog reagálni, ezáltal további kellemetlen és rossz érzéseket generáló helyzeteket hozva az életünkbe. Utána meg csodálkozunk, hogy vajon miért is ennyire rossz az életünk, hiszen mi mindent elfogadunk.

 

Érzéseket nem lehet racionális síkon megoldani. A beletörődés, a változtatástól való félelem (ez így jó, ezt kell elfogadni, ezen nincs mit bánkódni stb.), NEM elfogadás.

 

Mondogathatunk bármit magunknak, ha nem azt érezzük, amit mondunk, akkor mindig az érzés alapján fogunk teremteni (sóvárgásból sóvárgást például), és semmi sem fog változni az életünkben, maradunk abban a negatív rezgésben, amiben előtte is voltunk.

 

El lehet fogadni (és persze érdemes is, hiszen ahogy mondtam, az Univerzum a bennünk lévő energiákra, érzésekre fog reagálni), hogy jelenleg milyen körülmények között élünk, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne azon dolgoznunk, hogy megváltoztassuk a körülményeinket, amelyek nem tetszenek.

 

Az, hogy elfogadok valamit, még nem jelenti azt, hogy szeretem, hogy tetszik is!

 

Nagy különbség! Elfogadom, hogy valaki milyen, hogyan viselkedik, (pl.: káromkodik mint a kocsis), de nem tetszik, és hallgatni sem akarom. Elfogadom az embert, de nem tetszik a viselkedése. Ezért aztán döntök: például nem megyek olyan helyre, ahol olyat csinálnak, ami nem tetszik, vagy elmegyek egy olyan helyről, ahol rosszul érzem magam.

 

Az elfogadásban benne van a jelenhez való pozitív, elfogadó viszonyulás, elvégre nehéz (és nem is érdemes) azzal vitatkozni, ami éppen van. (Ez maximum csak az energiák pazarlását jelentené.) Tehát az elfogadás (szerintem) az az, hogy tudom, hogy most az van, ami van, és ezzel a VANNAL nem állok „hadilábon” energetikailag, azaz nem berzenkedem ellene (ez az energiapazarlás), hanem teszek róla, hogy valami jobbat csináljak, ami inkább tetszene.

 

Mit válaszolhatsz, ha neked mondják:

- Úgy tűnik, szeretnéd, ha elfogadnám.

- Zavar, hogy nem tudom/akarom elfogadni.

- Köszönöm, hogy a tanácsoddal segíteni akarsz. Egyelőre azonban még nem vagyok nyitott semmilyen tanácsra. Meghallgatásra van szükségem.

 

Mit mondhatunk helyette megértően (természetesen helyzettől függően):

- Úgy látszik, nehéz ezt elfogadnod…

- Nehéz ebbe belenyugodnod…

- Nem akarod ezt …

 

Egy valódi jó tanács: Mielőtt kimondanál bármit is, képzeld el, neked hogyan esne, ha ezt mondanák neked?

 

A Spirituális jó tanácsok sorozat többi részét itt találod:
1. Spirituális jó tanács: Nézd a jó oldalát!
2. Spirituális jó tanács: Ne ragaszkodj hozzá, engedd el!
4. Spirituális jó tanács: Ez csak az egód!
5. Spirituállis jó tanács: Legyen hited!