Spirituális jó tanácsok IV. - Ez csak az egód!

Frissítés ideje: 2021. március

A Spirituális jó tanácsok sorozat több részét itt találod:
1. Spirituális jó tanács: Nézd a jó oldalát!
2. Spirituális jó tanács: Ne ragaszkodj hozzá, engedd el!
3. Spirituális jó tanács: Fogadd el (hogy ez van)!
5. Spirituális jó tanács: Legyen hited!

4. Spirituális jó tanács: Ez csak az egód!

Jól hangzik, nemde? Már csak azért is, mert ki tudja igazán, hogy mi (vagy kicsoda is valójában?) az egója? Vagy a Lelke? Önmagában ez a fajta megkülönböztetés is egó, hiszen mivel megkülönböztet, „tagadja” az EGYSÉGET, a MINDENT, AMI VAN, tagadja a másik személy egy részét, és ítélkezik róla.

Mivel pedig a mondat alapvetően megkülönböztető, eltávolító (és az ún. kommunikációs „alsó üzenete” a következő: „Te kevesebb vagy, mint én, bezzeg én mennyivel több, jobb, ügyesebb, spirituálisabb stb. vagyok, mint te.”), így amikor valaki ilyet mond, akkor jó tudni: ő biztosan az egójából beszél!

A valódi énünkből, szellemünkből/lelkünkből, azaz nem egós működésből ilyen mondat sose hagyná el a szánkat. :)

Mindannyiunknak van két oldala: elöl-hátul. Ez az egós fenti mondat kicsit olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy ugyan, ez csak elöl fáj neked, ne is foglalkozz vele. A hátad rendben van. Hurrá…, köszi. :)

Nem tudunk az egónktól megszabadulni, (nem is kell!) mert az egó az egyik „oldalunk”, ráadásul egy igen fontos részünk: az, amelyik segít eligazodni ebben a világban és alapvető feladata a védelem. Nélküle valószínűleg nagy bajban lennénk, például olyankor, amikor el akar ütni egy autó. Ha ilyenkor csak a szellemünk létezne, az valószínűleg azt mondaná: - Semmi gond, elvégre én energialény vagyok, velem nem történhet semmi baj.

És persze bizonyos (spirituális) szempontból ez igaz is lenne, hisz a Lélek örök. Emberi, - fizikai, azaz testi - szempontból bizony már máshogy nézne ki ez a történet... :)

Nem az a baj, hogy van egónk, hanem az, ha ez az egó kontrollálatlanul működik.

Tehát a lényeg, hogy nem megszüntetni kell, hanem fontos lenne kezelnünk, irányítanunk az egónkat. Az valóban igaz, hogy az egós részünk az, ami szenvedést okoz nekünk, ami a múltra koncentrál vagy a jövőn aggódik, és így nem enged „jót” teremteni a jelenben.

Azért „csinálhatja ezt”, mert irányítás nélkül működik, „átveszi az uralmat a kormány felett”. Tulajdonképpen ilyenkor ez olyan, mintha a valódi szellemiségünkkel elveszítenénk a kapcsolatot.

A lelkünk eredeti minőségeivel való kapcsolatvesztés okozza valójában a szenvedést, és nem is az egónk.

Persze a kapcsolat mindig fennáll, de mivel az egó veszi át az irányítást, nem érezzük jól magunkat. A fenti mondattal - Ez csak az egód! - elintézni azonban egyáltalán nem segít.

Ha képesek vagyunk szembenézni a fájdalmainkkal és szenvedéseinkkel, ha – idővel – meg tudjuk őket oldani, akkor az egónk egyre kevesebbszer fog előtérbe kerülni, mert már nem lesz rá módja, illetve nem lesz rá szükség, hogy védeni akarjon olyankor, amikor valódi veszély nincs.

Ha elfogadással és nem ítélkezéssel viszonyulunk a világhoz, a körülöttünk lévő eseményekhez és emberekhez és – utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban - magunkhoz, akkor az egó háttérbe szorul, mert ahol elfogadás van, ott nincs félelem (ott nem kell védeni), ezért ott a szellemünk, a valódi lényünk irányít, és így az egónak nem jut szerep.

Mit válaszolhatunk, ha nekünk mondják:

- Úgy látom zavar, hogy előjött belőlem a negativitás.

- Talán nem tetszik neked, hogy vannak problémáim/ rossz érzéseim.

- Úgy nézem, nem tetszik, hogy elmondtam, mi a bajom.

- Köszönöm, hogy a tanácsoddal segíteni próbálsz. Most erre nem vagyok nyitott.

- Kíváncsi volnék, hogy amikor ezt mondod, vajon többnek érzed-e magad nálam?

Mit mondhatunk helyette megértően (természetesen helyzettől függően):

- Bánt, hogy…

- Talán nehezen tudod feldolgozni…

- Mintha zavarna, hogy ez történt…

- Mintha félnél tőle, hogy…

- Talán nem bízol magadban...