Spirituális jó tanácsok V. - Legyen hited!

Frissítés ideje: 2021. március

A Spirituális jó tanácsok sorozat több részét itt találod:
1. Spirituális jó tanács: Nézd a jó oldalát!
2. Spirituális jó tanács: Ne ragaszkodj hozzá, engedd el!
3. Spirituális jó tanács: Fogadd el (hogy ez van)!
4. Spirituális jó tanács: Ez csak az egód!

5. Spirituális jó tanács: Legyen hited!

Könnyű mondani! Ugye, hogy egy ilyen mondatra, szinte automatikusan jön belőlünk az ellenállás? A cikk végén megtalálod, hogy mit mondhatsz a berögzült mondat helyett, hogy ne kelljen az ellenállásból válaszolnod.

Persze, hogy sokkal jobb lenne, ha - minden nehézség ellenére és közepette is - mindig tudnánk bízni és hinni abban, hogy jobb lesz..., hogy az, ami éppen történik, az valamire jó nekünk. Sokszor eszembe jut ezekkel a „remek” tanácsokkal kapcsolatban, hogyha meg lehetne őket kilóra venni, akkor biztos sokan állnának érte sorba.

Csak legyen végre a spájzban belőle... Egyelőre azonban – sajnos - még nincs olyan bolt, ahol kilóra lehetne hitet, bizalmat, reményt, boldogságot stb. venni (ha netán tud valaki ilyen helyet, kérlek feltétlen értesítsen! :) ).

Honnan vehetünk hitet? Hogyan tudunk hitet szerezni?

Venni nem lehet, akkor hogyan tudjuk „megszerezni”? A saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy - nem egy napig tartó, és 2 napos tanfolyamokon ritkán megszerezhető :) - önmagunkat átalakító munkával, ami szerintem egy egész életre szóló feladat.

Lehet hitre, bizalomra szert tenni, de ritkán megy egyik napról a másikra. Márpedig „instant” levesekre épülő világunkban mindent azonnal, - lehetőség szerint még abban a percben, amikor az igényünk felmerül rá -, szeretnénk teljesíteni, megkapni, érezni stb. A hittel ez nem így megy.

Addig, míg nem bízunk, hiszünk saját magunkban, addig másban sem fogunk. Se a másik emberben, se az Univerzum segítő szándékában, az „Erőben”, a saját erőnkben, képességeinkben, vagy akár a máséban.

Nagyon sokáig (sok életen, családi mintákon keresztül is) azt tanulhattuk meg, - és lehet, hogy hozzuk magunkkal generációkon keresztül -, hogy nem magunkban, hanem valami külső, rajtunk kívül álló (!) erőben – Istenben, királyban, császárban, kormányban – kell hinnünk és bíznunk, hisz az majd mindent elrendez helyettünk.

A csalódás egy ilyen hitben törvényszerű, hiszen semmi sincs rajtunk „kívül” - mi is benne vagyunk az Univerzumban, és az Univerzum energiái is bennünk vannak.

A hit helyreállításának talán első és legfontosabb lépése, amikor felismerjük, hogy az erő sosem kívül, hanem bennünk van, hogy az életünkért senki más, csakis mi vagyunk a felelősek. Csakis ekkor tud/fog az Univerzum - Isten, spirituális segítőink, az energiamező, nevezzük is akárhogy - úgy segíteni, (illetve mi magunk ezt a vonzásunkkal létrehozni), hogy ez meg is valósuljon a fizikai világunkban.

Ekkor, és csakis ekkor, még a nehézségek közepette is képesek leszünk látni a kiutat és a reményt, hogy sikerülni fog megváltoztatni/elfogadni azt, ami az adott pillanatban nem tűnik könnyűnek.

Mit válaszolhatunk, ha nekünk mondják:

- Úgy látom zavar, hogy nem bízom most semmiben.

- Úgy tűnik nem tetszik, hogy nem látom a kiutat.

- Úgy hallom szeretnéd, ha lenne hitem. Nos, éppen most nincs. Kíváncsi volnék, hogy amikor ezt mondod, vajon többnek érzed-e magad nálam?

Mit mondhatunk helyette megértően (természetesen helyzettől függően - az alábbiak ugyanazok, mint az egós bejegyzésnél, mert a két helyzet - lássuk be őszintén :) - bizony nagyon hasonló abban az értelemben, hogy ilyen mondatot sem mond senki sem, aki megértően viszonyul a másik emberhez):

- Bánt, hogy…

- Talán nehezen tudod feldolgozni…

- Mintha zavarna, hogy ez történt…

- Mintha félnél tőle, hogy…

- Ez úgy hangzik, mintha nem bíznál magadban...