Spirituális jó tanácsok V.

A sorozat részei: 1. Nézd a jó oldalát! 2. Ne ragaszkodj hozzá, engedd el! 3. Fogadd el (hogy ez van)! 4. Ez csak az egód!

 

5. Spirituális jó tanács: Legyen hited!

 

Könnyű mondani!

 

Ugye, hogy egy ilyen mondatra, szinte automatikusan jön belőlünk az ellenállás? A cikk végén megtalálod, hogy mit mondhatsz a berögzült mondat helyett, hogy ne kelljen az ellenállásból válaszolnod.

 

Persze, hogy sokkal jobb lenne, ha - minden nehézség ellenére és közepette is - mindig tudnánk bízni és hinni abban, hogy jobb lesz..., hogy az, ami éppen történik, az valamire jó nekünk. Sokszor eszembe jut ezekkel a „remek” tanácsokkal kapcsolatban, hogy ha meg lehetne őket kilóra venni, akkor biztos sokan állnának érte sorba.

 

Csak legyen végre a spájzban belőle... Egyelőre azonban – sajnos - még nincs olyan bolt, ahol kilóra lehetne hitet, bizalmat, reményt, boldogságot stb. venni (ha netán tud valaki ilyen helyet, kérlek feltétlen értesítsen! :) ).

 

Tehát, honnan is lenne hitünk?

 

Venni nem lehet, akkor hogyan tudjuk „megszerezni”? A saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy - nem egy napig tartó, és 2 napos tanfolyamokon ritkán megszerezhető :) - önmagunkat átalakító munkával, ami szerintem egy egész életre szóló feladat.

 

Lehet hitre, bizalomra szert tenni, de ritkán megy egyik napról a másikra. Márpedig „instant” levesekre épülő világunkban mindent azonnal, - lehetőség szerint még abban a percben, amikor az igényünk felmerül rá -, szeretnénk teljesíteni, megkapni, érezni stb.

 

A hittel ez nem így megy... Addig, míg nem bízunk saját magunkban, addig másban sem fogunk. Se a másik emberben, se az Univerzum segítő szándékában, az „Erőben”, a saját erőnkben, képességeinkben vagy akár a máséban.

 

Nagyon sokáig (sok életen keresztül is) azt tanultuk és hoztuk magunkkal generációkon keresztül, hogy nem magunkban, hanem valami külső, rajtunk kívül álló (!) erőben – Istenben, királyban, kormányban, társadalomban – kell hinnünk és bíznunk, hisz az majd mindent elrendez helyettünk. A csalódás egy ilyen hitben törvényszerű, hiszen semmi sincs rajtunk „kívül” - mi is benne vagyunk az Univerzumban, és az Univerzum energiái is bennünk vannak.

 

A hit helyreállításának talán első és legfontosabb lépése, amikor felismerjük, hogy az erő sosem kívül, hanem bennünk van, hogy az életünkért senki más, csakis mi vagyunk a felelősek. Csakis ekkor tud/fog az Univerzum - Isten, spirituális segítőink, nevezzük is akárhogy - úgy segíteni, hogy ez a segítség meg is valósuljon a fizikai világunkban.

 

Ekkor, és csakis ekkor, még a nehézségek közepette is képesek leszünk látni a kiutat és a reményt, hogy sikerülni fog megváltoztatni/elfogadni azt, ami éppen bizony az adott pillanatban nem tűnik könnyűnek.  

Mit válaszolhatunk, ha nekünk mondják: Úgy látom zavar, hogy nem bízom most semmiben. Úgy tűnik nem tetszik, hogy nem látom a kiutat. Úgy hallom szeretnéd, ha lenne hitem. Nos, éppen most nincs. Kiváncsi volnék, hogy amikor ezt mondod, vajon többnek érzed-e magad nálam?

Mit mondhatunk helyette megértően (természetesen helyzettől függően - az alábbiak ugyanazok, mint az egós bejegyzésnél, mert a két helyzet - lássuk be őszintén :) - bizony nagyon hasonló abban az értelemben, hogy ilyen mondatot sem mond senki sem, aki megértően viszonyul a másik emberhez): Bánt, hogy… Nehezen tudod feldolgozni… Zavar, hogy ez történt… Félsz tőle, hogy… Nem bízol magadban...

 

Egy valódi jó tanács: Sose felejtsd el elképzelni, mielőtt kimondanál bármit is, neked hogyan esne, ha neked mondanák?

 

Csodás napokat! Légy magaddal és másokkal is megértő! :)

 

Szeretettel,

Erika