Spirituális szindrómák és edzésterv a Léleknek

Na még mielőtt bárki azt hinné, hogy már én is "átálltam a másik oldalra" és félelmeket terjesztek, gyorsan tisztázzuk, miről is van szó. :)

 

A spirituális "szindrómák" jellemzően lappangók, és az illető, aki "szenved" tőlük, nem is tud róla, hogy ilyen "nyavalyában" szenved. Egy szóval is el lehetne intézni ezeket a spirituális szindrómákat, másnéven: egónak is nevezzük. :)

 

Vegyünk egy párat közelebbről szemügyre...

 

Mester szindróma

 

Ennek az a sajátja, hogy az illető, aki ebben szenved, elhiszi, hogy hipp-hopp, egy kétnapos mesterképzés után ő már MESTER.

 

Igen, csupa nagybetűvel! Jártában-keltében ezt hangoztatja is, nehogy valaki véletlenül ne ismerje fel. Nos, az igazi mestereket arról lehet felismerni, hogy ezt nem hangoztatják, hiszen tudják, az élet folyamatos tanulás; és fejlődni mindig, mindenben lehet.

 

Utánzó szindróma

 

Ez arról ismerhető fel, hogy az illető úgy viselkedik, öltözik, beszél, olyanokat eszik (Te nem tudod, hogy ha húst eszel, akkor alacsony lesz a rezgésed, és nem tudsz felemelkedni? – típusúakat kérdéz, vagy megjegyzéseket tesz), amitől azt hiszi, hogy spirituális lesz. Olyan mintha… de mégsem, igaz? :)

 

Ítélkező szindróma

 

Bár folyamatosan arról beszél, hogy nem szabad ítélkezni, ő lépten nyomon megítél mindenkit, aki nem az ő általa elképzelt "spirituális" úton jár.

 

Felsőbbrendűség szindróma

 

Elég gyakori sajnos... Ilyenkor az egó körülbástyázza magát annak a tudatával, hogy ő különlegesebb (elkülönülés!), más, jobb, több, mint a többi ember/Lélek, hiszen ő spirituális, míg a többi (szerencsétlen hülye – hmm, ugye hallod az ítélkezést?) nem az.

 

"Nekem a spiritualitás az utam" szindróma

 

Ez egy igen jól kifejlődött, szétterjedt felsőbbrendűség szindróma. Már Facebook csoportok is léteznek ilyen, vagy hasonló névvel. Szellemi úton járók, Spirituális gondolkozásúak csoportja stb.

 

Minden ember - kivétel nélkül! - spirituális , azaz energiarezgésekből álló lény, egy egyedi, csodás, megismételhetetlen Lélek (akkor is, ha az adott viselkedésével nem értünk egyet vagy nem tetszik). Lélekként, emberként mindenki a spirituális úton jár – mivel nincs más út!

 

Azt pedig, hogy ezt ki ki hogyan teszi, tesz mindenkit egyedivé. Spirituális út például a vállalati vezetőé, a borászé, vagy a tanáré az iskolában.

 

"Mi kiválasztottak vagyunk" szindróma

 

Mi, akik ezzel meg ezzel foglalkozunk, ezt meg ezt hisszük, akik ide meg ide születtünk stb. kiválasztottak vagyunk, sokkal inkább spirituálisak vagyunk, mint a többiek, akik nem is tudják mit vesztenek azzal, hogy nem hozzánk tartoznak/csatlakoznak.

 

Csak a mienk tiszta, csak mi/ nálunk/ ezzel lehet megvilágosodni, a többi(ek) rossz(ak), érdemtelen(ek), nem is fognak a mennybe/nirvánába (hitrendszer szerint behelyettesíthetsz ide bármit) jutni.

 

Már maga a "kiválasztottság" gondolata is elkülönültségről, azaz nem az EGYSÉG-ről szól. Ezen kívül érdemes a fenti mondatokban észrevenni az ítélkezést, és azt, hogy ez már a vallási dogmákhoz hasonlító – kirekesztő - állításokat is tartalmaz.

 

Az, hogy mindenki találja meg a saját elképzeléseinek megfelelőt, nem egyenlő azzal, hogy csak az a jó, amit mi csinálunk, és hogy az kell, hogy jó legyen - mint az egyedül üdvözítő - mindenkinek.

 

Rentegeg mód és módszer van arra, hogy az ember spirituálisan, azaz szellemiségében fejlődjön. Ehhez spirituálisan egészségesnek, "fittnek" kell lennünk, azaz napi szinten gyakorolnunk, "edzenünk" kell(ene)! Remek módja a spiritulális fejlődésnek például az önbizalom növelés, az olvasás, a tanulás, a különböző tréningekre, tanfolyamokra járás. És nem kell spirituális tanfolyamra járni ahhoz, hogy valaki szellemileg, tudásában fejlődjön! Egy nyelvtanfolyam, varrótanfolyam, vagy számítástechnikai tanfolyam is növeli a tudásunkat, azaz szellemileg többek leszünk minden új információtól.

 

Másik remek módszer az ismétlés és a gyakorlás. Hiszen semmi sem épül be, ha nem ismételjük és gyakoroljuk sokszor. Olvasni sem egy perc alatt tanultál meg, igaz? :)

 

A spirituális/szellemi edzésterv 7 alapvető lépése

1. Alázat – ami nem megalázkodás, képmutatás és “benyalás”, hanem annak a felismerése, hogy mindig tudunk tágítani a tudásunkon, a nézőpontunkon
2. Elengedés – hogy elengedhessünk mindent, amire már nincs szükségünk, viszont gátol és visszatart (mint amikor egy hőlégballonból dobáljuk ki a ballasztot)
3. Vágy, hogy fejlődjünk - de nem azért, hogy utána azt hangoztathassuk, hogy mennyivel jobbak, többek, nagyobb tudásúak vagyunk másoknál
4. Elfogadás – hogy nekünk sem megy egyik napról a másikra, hogy elfogadjuk a saját magunk és mások tökéletlen tökéletességét
5. Hála – mindazért, amit eddig az életben megtapasztaltunk, mindenért, amink van és működik a jelenben, és mindazért, ami még előttünk áll
6. Szeretet – magunk és mások szeretete, ami nem birtokló, féltékeny és ragaszkodó, hanem megengedő, segítő, támogató és elengedő
7. Megbocsátás – magunk és mindenki más számára is, hogy ne vigyük tovább a nehéz terhet, a haragot (és nem pedig azért, hogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat azáltal, hogy mi olyan nagyszerűek vagyunk, hogy képesek voltunk megbocsátani) (Ha szeretnél egy egyszerű módszert a haragod átalakítására, akkor olvasd el ezt.)