Stresszkezelés 5 lépésben, vírushelyzet, pandémia idején (is)

 

Egyszer minden nehézségnek vége lesz. Még a lezárásoknak, pandémiának is.

 

„Mindennek mindig jó a vége. Ha még nem jó, akkor még nincs vége.” - indiai közmondás

 

Tudom, most nagyon messzinek tűnik a vége. A jóról már nem is beszélve.

 

Mégis, KÉRLEK TARTS KI, ÉS TUDD VÉGE LESZ! Oké, tartsunk ki, de meddig, amikor már szétrág a stressz?

 

Benned is felmerülnek ilyen és hasonló kérdések?  Olyanok, hogy hogyan tovább? Hogy meddig kell ezt még kibírni? Hogy merre tart a világ? Hogyan fogunk élni ezután? Állandó tesztelések, ellenőrzések, stressz és félelem közepette? Mit hoz a jövő, aminek a jelene egyáltalán nem tetszik senkinek sem?

 

Hidd el, nem vagy egyedül ezekkel a negatív, stresszes, félelem-alapú gondolatokkal!

 

Az teljesen rendben van, ha az egy éve tartó pandémia, lezárások, stressz és félelmek miatt megrendülsz magadban, az életedben, és ha már abban sem vagy biztos, amiben eddig az voltál. Hidd el, ez mind „normális”, MINDEN RENDBEN VAN veled.  

 

Tudom, általában nem osztjuk meg ezeket a kétségeket senkivel, elvégre, ha tudatos vagy, akkor tudod, hogy a félelemmel teli és félelem-alapú gondolatokkal, a stresszel csak még több félelmet és stresszt generálunk. Te, mint tudatosan élő már nem akarod terjeszteni a negativitást, pláne nem teremteni ezt a saját életedbe.

 

És mégis ott van a stressz, a kétség, a félelem. Nemcsak a háttérben, hanem kiabálón, elöl. Előtérbe került az egónk, és szinte folyamatosan kiabál a fejünkben.

 

SEGÍTSÉG! VALAKI MENTSEN MEG, ÉS MONDJA MEG, MI LESZ? MIKOR LESZ ENNEK (A STRESSZES HELYZETNEK VÉGRE) VÉGE?

 

Nehéz ezeket a félelemmel teli, bizonytalan érzéseket és a hozzátartozó gondolatokat megmagyarázni. Nehéz ezzel a mostani helyzettel megbirkózni, az egónkat kezelni. Nem vagy vele egyedül, az egész világ ki van akadva. Mert ehhez nem vagyunk hozzászokva.

 

A mi életünkben sosem voltunk még ilyen típusú stresszes - háborús - helyzetben.

 

Igen, háborús stresszben és félelemben. Túlzásnak gondolod? Pedig nem az, valóban háborúban élünk jelenleg. Amennyiben a valódi háborúhoz hasonlítjuk a helyzetünket, akkor még mindig nagyon hálásak lehetünk, hogy ez sokkal jobb, mint egy igazi háború.

 

Ahogy tavaly is megírtam, (itt találod), háborús helyzet ez a mostani. Azzal a különbséggel, hogy nem bombáznak, az ellenség (a vírus) láthatatlan, és sokkal kevesebben sérülnek meg és halnak meg, mint egy háborúban. Ráadásul nem mennek tönkre az épületek, van étel, ellátás, tiszta víz, villany, gáz és fűtés is. De a háborús stressz és félelem mégis valós.

 

Sokan a létminimumon élnek, elvesztették az állásukat, a cégük ment tönkre, vagy még rosszabb, a szerettüket gyászolják. Nem tudunk találkozni azokkal, akiket szeretünk. És vannak, akik most gazdagszanak meg, megy az üzlet, annyira, hogy nem is tudják hogyan fejlesszenek még gyorsabban. Mint ahogy egy háborúban is történne. Nagyon nehéz ezeket a hirtelen változásokat, a hiányt, a gyászt, (ahogy egy háborúban is muszáj) elfogadni. Feldolgozni ezt a stresszt pedig pláne nem tudjuk ilyen gyorsan.

 

Az egész életünk felborult, szó szerint egy napról a másikra.

Ki gondolta volna tavaly húsvétkor, hogy az idei húsvét is nagy eséllyel „elmarad”?

Senki. És mégis, itt tartunk. A hirtelen változás stresszt okoz a szervezetnek.

 

Nem csoda, ha már mindenkinek elege van ebből, és ha már azok is kivannak, akik eddig egész jól elvoltak. Lehet, hogy te is olyan dolgokat veszel észre magadon, amiket eddig sosem. Lehet, eddig azt hitted, hogy bátor vagy, és most kiderül, hogy nem mersz kimozdulni otthonról, mert félsz, hogy elkapod a vírust. Megborulhatott a saját magadról kialakult önképed. Sosem voltál stresszes, most mégis érzed magadon.

 

Megkérdőjelezed, hogy ki vagyok? És kik a többiek? Másképp gondolkodnak, mint eddig. Félnek. Stresszelnek egy öleléstől, kézfogástól. Távol mennek tőlem. Én is távol megyek. Én sem akarok ölelkezni, mert én is stresszelek. Félek egy másik embertől? Mindez nagyon ijesztő.

 

Különösen ijesztő ez a helyzet, ha belemerülsz a félelem-alapú energiák bugyraiba, például a stresszbe, negativitásba

 

A stressz megtépázhatja az önbizalmad, a bizalmat, hitet magadban, ami kihat az Univerzumban való bizalmadra is. És arra is, hogy mennyire bízol másokban. Mi lesz ezután? Az ismeretlen mindig némi félelemmel jár és bizonytalansággal. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk.

 

Hogy fogjuk így újraépíteni az életünket, ha vége van a háborúnak?

 

Mert itt most nem a házak, épületek és hidak dőlnek össze, hanem azok az alapvető emberi szokásaink, az életünk jól megszokott oszlopai, amik biztonságot adtak. Megdőlt a biztonságunk, és ez stressz okoz mindenkinek. Eddig tudtuk, hogy hogyan néz ki egy nap, egy hét, egy év. Mikor, mit kell csinálni. Kezet fogni, ölelkezni, puszit adni. Ami most mind felborult és folyamatosan megkérdőjeleződik. És még nincs vége. Változik a lelkünk, a hozzáállásunk, ami szintén ijesztő lehet, (és stresszt okozhat), ha nem tudatosan kezeled.

 

Házat, épületet visszaépíteni viszonylag könnyű.

De hogyan építünk vissza egy megsérült, bizonytalan, stresszes, félő emberi lelket?

 

Jó lenne, ha nem is jutnánk el idáig! Tudom, hogy mivel te ezt olvasod, te azok közé tartozol, akik most is képesek és akarják kezelni ezeket a nehéz helyzeteket, és tudatosan a jobbat választani, még ebben a stresszes háborús helyzetben is, ami senkinek sem könnyű.

 

Azzal nem igazán lehet mit csinálni, ami éppen történik velünk és a világunkban. Egy valamit azonban mindig lehet: elfogadni azt, ami van, és megnézni, hogy mi jót lehet a helyzetből kihozni. Ez hozzáállás, tudatállapot kérdése. Fontos: a beletörődés negatív, az nem elfogadás!

 

Mindenből lehet tragédiát és vígjátékot is csinálni

 

A lényeg, hogy elfogadjuk azt a negatívat, amin nem tudunk változtatni, és változtassunk azon, amin tudunk. A gondolkodás és a hozzáállás ilyen, mindkettő a te „kezedben” van, azt csinálsz, amit akarsz. Nézheted negatívan (ezzel további stresszt okozva magadnak), és pozitívan is ugyanazt a dolgot.

 

Az nem kérdés, hogy a régi világunkból valami más lesz, mint ahogy a változás hatására mi is mások leszünk. Mert ugyanazt, ugyanúgy már nem tudjuk, - és nem is kell! - visszaépíteni. Ez a helyzet is azért jött, - és tükrözi az eddigi stresszt, negativitást -, hogy nagyot léphessünk előre, a pozitív irányba. Már, aki választja ezt.

 

A háborúk is nagyon megviselték az embereket, több generációra vonatkozóan hagytak (átörökített) stresszt, negatív programokat, és óriási változást is hoztak.

Az 1300-as évek közepén például a pestis irtotta ki Európa negyedét (egyes számítosok szerint a felét).

Utána jött az újjászületés, a reneszánsz.

 

Most ugyanez történik velünk. Részesei vagyunk egy olyan változási folyamatnak, egy újjászületésnek, (ugyanazon életen belül!), ahol választhatunk, hogy mit akarunk ezután az életünkkel? Mit akarunk magunknak megteremteni? Ugyanazt a stresszt, ami eddig volt, vagy valami mást?

 

Hogyan építjük fel újra az életünket pozitív gondolatokkal, boldogsággal, amikor ennek vége lesz?

 

Nincs azzal sem baj, ha benned is felmerülnek a negatív gondolatok, a jövőtől való félelem, a stressz és bizonytalanság. Sőt, ilyen helyzetben ez tényleg normális. Az egónk ugyanis arra figyel(meztet), ami veszélyes. Egyszerűen csak teszi a dolgát. Nekünk pedig fontos, hogy tudatosan kezeljük az egónkat, mert bármennyire is sok a stressz ebben a háborús helyzetben, még mindig sokkal jobb dolgunk van, mint egy valódi háborúban lenne.

 

Mit tehetsz a félelmetes, stresszes, negatív gondolataiddal?

 

Az agyad egy gondolkodó mechanizmus, nem tud a semmire gondolni, (illetve hihetetlen sok meditáció, mindfullness gyakorlat kell ahhoz, hogy szinte ne gondolj semmire). Ezért inkább feladatot kell az agyadnak adni, hogy olyat gondoljon, ami jó neked.

 

Ami a világban történik, az a világ dolga. Ami a te fejedben, az meg a tied.

Válogasd meg a gondolataidat, hogy pozitív gondolatokkal teremtsd a saját világodat!

 

1. Figyelj a jó dolgokra, és ne engedd, hogy a negativitás és mások stressze eltérítsen az utadról.

Te a pozitív életet akarod, hiszen ezt olvasod most is. Ne engedd, hogy a félelmek és a stressz elöntsék a gondolataidat. Ne híreket, hanem pozitív dolgokat olvass, nézz és hallgass.

 

2. Ne figyelj arra, amit a többiek mondanak, és ne akarj besimulni a tömegbe, vagy megfelelni másoknak.

Ez most a választás ideje. Választhatod a tudatosságot, a magasabb rezgésű energiákat, vagy belesüppedhetsz a negativitásba, a félelembe, stresszbe is. Rajtad áll.

 

3. Légy az, aki vagy és dönts úgy, ahogy te akarod.

A másoknak való megfelelési kényszer (juj, mit fognak szólni, ha én így gondolom/csinálom/mondom stb. - negatív energia szintén, és stresszt okoz) ideje lejárt. Azt csinálsz a (szabad) akaratoddal, amit csak akarsz. Mit akarsz? Folytatni a stresszes életmódot, a megfelelést, amit kaptál, vagy szeretnél egy nyugodtabb, szeretettel teli életet élni?

 

4. Lehet, hogy a világ dolgai és a háborús helyzet rémisztőnek tűnik, de te csak arra figyelj, ami téged emel és kellemes érzésekkel tölt fel.

Hagyd a stresszes gondolatokat és félelmet. Teremtsd a jövőd, képzeld el, hogy mit fogsz csinálni egy év múlva. Milyen helyen, milyen emberekkel dolgozol? Kikkel foglalkozol? Hogy érzed magad? Hogyan néz ki a stresszmentes, boldog és harmonikus életed?
 

5. Bízz magadban, az Univerzumban és az életben.

Csináld azt, ami neked és a szeretteidnek jó érzést okoz, és semmit olyat ne csinálj, ami negatív, stresszes érzéseket okoz.

 

Önmagunknak lenni könnyű. Csak el kell kezdeni!

 

Támogató hit:

Az vagyok, aki vagyok.

Azt csinálom, amit csinálni akarok.

Azt gondolom, amit gondolni akarok.

Azt érzem, amit érezni akarok.

Odatartozom, ahova tartozni akarok.