Szereted magad?

Nagyon sokan szenvednek attól, hogy úgy érzik, nem szeretik őket. Rossz volt a gyerekkoruk, nem szerette őket (vagy nem úgy, ahogy nekik megfelelő lett volna) az anyjuk/az apjuk, esetleg korán elvesztették a szeretteiket és ezért érzik nem szeretve, magányosnak magukat.

A szeretet az egyik legerősebb teremtő energia, így ha valamiért nem érezzük (nem engedjük be magunkba), a legnagyobb teremtő erőről mondunk le. Általában a gond az, hogy aki nem érzi, hogy őt szeretik, saját magát sem tudja szeretni. Úgy gondolja, hogy nem érdemes rá, hogy ő „rossz" (vagy nem elég jó)  ezért biztos nem szeretik stb.

Ez egy ördögi kör. Ha én nem szeretem magam, ugyan hogyan is várhatnám, hogy mások szeressenek? Ha azt az energiát sugárzom ki magamból, hogy hiányzik valami, akkor csak még többet fogok kapni a hiányból (azaz még többet abból, hogy nem szeretnek).


Támogató hitként az alábbi kedves mondatot használva, kiléphetünk az ördögi körből, átlépve az "angyali körbe" (ami támogató és megerősítő, szerető kör):

Szeretem, tisztelem és elfogadom magam.

Érdemes a tükörbe, saját magunk szemébe (a szem a Lélek tükre) belemondani. Addig mondogassuk, míg egyszer tényleg, igazán elhisszük magunknak! És figyeljünk az érdekes változásokra a környezetünkből, ahogy egyszer csak a környezetből is megkapjuk azt a szeretetet, amit végre magunkban létrehoztunk.