Te hogy állsz az utazással?

Te hogy állsz az utazással? Megvisel? Hamar otthon érzed magad az új környezetben?

 

Az utóbbi években nagyon sokat utaztunk a férjemmel különböző közelebbi vagy nagyon távoli helyekre és ilyenkor engem is megvisel a változás.

 

A téma különösen aktuális nyáron, hiszen ilyenkor sokan utaznak külföldre. Az alábbiakban találsz egy meditációt, ami segíthet, hogy hamarabb otthon(osan) érezd magad az új környezetben.

 

Először is azonban, lássuk, miért érezzük magunkat másképp (idegesen, rosszabbul, fáradtan, megviselten), ha utazunk? Hiszen többnyire mi akarunk menni, előre tervezgetjük akár már egy évre is.

 

1. Minden út megviseli a szervezetet valamilyen mértékben

 

Minden utazás arról szól, hogy kilépünk a komfortzónánkból, és épp valami olyat csinálunk, amit amúgy nem szoktunk.

 

Ez a szervezetet megviselő sokk (minden változás, még az aprók is sokkot okoznak a szervezetnek, csak az aprókat könnyen tudjuk kezelni) mindenkire, még a rendszeresen utazókra is vonatkozik, csak mivel ők sokat utaznak, már kevésbé érzik stresszesnek, mert - micsoda úr a szokás! – megszokták.

 

Ettől függetlenül a szervezetet és az energiarendszert nem lehet becsapni, mindenképp megviseli az utazás a testünk energiaállapotát valamilyen mértékben.

 

A messzi földre vezető, repülős utak pedig különösen megviselik a szervezetet, mert nagyon gyorsan, csupán 8-10 óra alatt egy teljesen más időzónájú, más klímájú helyen vagyunk, amihez nem tudunk hozzászokni, nem úgy mint régen, amikor a hajós utak akár fél évig is eltartottak.

 

Ha nem figyelünk a testi jelzésekre, akkor a vágyott és csodás nyaralás helyett lehet, hogy csalódottan és netán betegen jövünk vissza...

 

Az, hogy órákon keresztül egy zajos dobozban (autó, busz, vonat, repülő), egy másfajta magasságon és nyomáson a repülőben vagy éppen folyamatosan zötykölődve egy buszon, szűk helyen, épp hogy csak elférve utazunk rengeteg ismeretlen emberrel együtt, már önmagában elég ahhoz, hogy “kizökkenjünk” (milyen jól kifejezi a nyelvünk!) a megszokott békés mivoltunkból.

 

Nem beszélve arról, hogy a repülőig vagy buszig esetleg vonatig el is kell jutni valahogy, utána következik a sorban állás, ellenőrzések, a reptéreken jellemző ki-be pakoltatás és vetkőzések (nadrágszíj, cipő, ékszerek, óra stb. le- és felvétele), esetleg rohanás, hogy le ne késsük, mind olyan macera, amit amúgy nem szoktunk csinálni. Ember legyen a talpán, aki ettől nem zökken ki!

 

Ha netán valaki drágább utazást is megenged magának, és business vagy első osztályon utazik, akkor is megviseli a nyomáskülönbség a repülőn és a zaj, valamint az utazással járó mindenkit érintő stressz (bepakoltam-e mindent, megérkezik-e a bőrönd, jó lesz-e a hely, ahova megyünk stb.).

 

2. Egy új környezetbe, országba, egy új kultúrába érkezünk

 

Az új környezet másfajta energiákkal van feltöltve, mint amit megszoktunk otthon. Ehhez is alkalmazkodni kell, meg kell szokni az időeltolódást (ha van), az új éghajlatot, ételeket, embereket, másfajta szagokat és zajokat. Más az ágy amiben alszunk, esetleg éjszaka is olyan zajok vannak, amihez nem vagyunk szokva.

 

3. Mit tehetünk, hogy a szervezetünk hamar visszazökkenjen és “otthon” érezzük magunkat már utazás közben is és az új helyen is?

 

A szervezetünket megviselő változás az energiarendszerünkben, a csakrákban is érzékelhető, és legfőképpen ilyenkor a földhöz való kapcsolódásunkat segítő csakra: a gyökércsakra az, amit ha kezelünk, 5 perc után máris újra jól érezhetjük magunkat.

 

A gyökércsakra az, ami földel bennünket, és ezt szépen kifejezi a sok mondásunk: segít, hogy “biztos talajt” érezzünk a talpunk alatt, és “emberek legyünk a talpunkon”, és “megálljuk a helyünket” az új környezetben is.

 

Egy rendkívül egyszerű relaxáció, akár már az utazás közben is segíthet, hogy “ne veszítsük el a talajt” a lábunk alól, még akkor sem, ha netán már rég az égben röpködünk.

 

Rövid csakrameditáció

• Gondolj a gyökércsakrádra, képzelj el egy szép piros színt, és nézd ezt a piros színt.
• Feledkezz bele a színbe, lásd ahogy a csakrád, ez a piros szín forog, örvénylik, energiával töltődik fel folyamatosan.
• Képzelj el egy csillogó fehér fényt, ami megjelenik, és még szebbé, pirosabbá mossa át a pirosan örvénylő gyökércsakrád.
• Mosd át ezzel a szép csillogó fénnyel, amíg teljesen gyönyörű, tiszta és csillogó pirossá nem válik.
• Lásd amint számodra tökéletes ütemben forog a csakrád, és hogy minden szennyeződéstől mentes.
• Lásd, ahogy a csillogó fehér fény átmossa a többi csakrádat is, eljut a narancssárga szakrális csakrához, majd a sárga napfonathoz, utána átmossa és fényes, csillogó zölddé teszi a szívcsakrádat, továbbmegy és tisztítja a kék torokcsakrádat, szinte érzed, ahogy tisztább lesz a torkodban a levegő áramlása, majd pedig továbbhalad az indigó színű harmadik szemedhez, csillogóvá teszi azt is, és végül pedig a koronacsakrádat mossa át ezzel a csillogó fénnyel.
• Tekints vissza az összes, optimális ütemben örvénylő, teljesen tiszta, és csillogó csakrádra. Piros, narancssárga, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya.
• Láthatod, amint ezek a gyönyörű színek energiával töltenek fel, és azt is láthatod, hogy a piros biztonsággal összeköt a földdel. Végy egy mély lélegzetet, és térj vissza szép lassan, mosollyal az arcodon.

 

Csodás napokat, és csodás nyarat!

 

Sok szeretettel,

Erika