Akik ismernek, tudják, mennyire fontosnak tartom a megfelelő beszédet, a tudatos kommunikálást, mégha az eddigi írásokból akár úgy tűnhet, hogy nem is, hiszen nem volt róla igazán szó... :)
Számomra a kommunikáció, a beszéd, a hang, mind a teremtő folyamatunk része: így nyilvánítjuk ki a bennünk lévő hiteket, gondolatokat, érzéseket és ezzel egyúttal teremtünk is.
Teremtünk jó és rossz kapcsolatokat, baráti, felemelő beszélgetéseket, munkahelyi vitákat, párkapcsolati veszekedéseket... igaz? Így, amennyiben a kommunikációnk megváltozik, megváltozik a teremtésünk is: mást fogunk tapasztalni.
Ha kedvesen viszonyulunk a másikhoz, kedvességet, ha pedig haraggal fordulunk valakihez, akkor haragot fogunk visszakapni is. Mondásunk is van rá:
"Amilyen a fogadj isten, olyan az adjon isten."
Tehát "csak" a "fogadj isten-t" kell megváltoztatni ahhoz, hogy más legyen az adjon isten. :) Persze ez sokszor nem tűnik könnyűnek, különösen, hogy rengeteg belénk rögzült sémamondat van a fejünkben a különböző helyzetekre. Neveltetésünk időszaka alatt sok mindent hallottunk - a szüleinktől, tanárainktól - mondatok (hitek és gondolatok) formájában.
Ezeket aztán felnőttként az adott helyzetben mi is használjuk, sokszor gondolkodás nélkül... A tudatos kommunikáció számomra egyet jelent azzal, hogy nem gondolkodás nélkül, csípőből mondom azt, ami jön, hanem végiggondolva, és figyelve arra, hogy mi zajlik a másikban, amikor olyat mond, amilyet, illetve, hogy mi zajlik bennem, amikor azt hallom, amit...
A tudatos kommunikálásban a legfontosabb, hogy a jelen pillanat alapján (és ne a múlt sérelmeiből) kiindulva reagáljunk. Általában persze pontosan ezt tesszük, reagálunk, ahelyett, hogy figyelnénk, és tudatosan döntenénk és beszélnénk egy adott helyzetben.
Nemrég egy nagyon kedves volt osztálytársamtól - Köszönöm Évi! :) - tanultam egy szerintem igazán megszívlelendő gondolatot, amit a kommunikációs helyzeteinkben is bármikor alkalmazhatunk. Arról van szó, hogy mielőtt bármit mondanál - vagy akár csak gondolnál -, előbb megkérdezed magadtól:
Mit tenne most a SZERETET?
Ha semmi mást nem teszel, csak ezt végiggondolod az adott pillanatban, ahelyett, hogy rögtön, netán dühből visszaszólnál, máris sokat tettél magadért, a másikért és a kapcsolatért.
Természetesen az a mondat, ez a kérdés vonatkozik a bármilyen egyéb teremtési helyzetre, gondolatra is, amikor épp bosszankodni vagy félni kezdenél például...
Csodás napokat és kapcsolatokat! Légy magadhoz jó!
Erika
Szeretettel,
Erika
Ha tetszett, akkor lehet, hogy másoknak is tetszene, igaz? Megtennéd, hogy köszönetképpen megosztod? Kattints alul a Facebook jelre!
Előre is nagyon köszönjük! :)
Ha még nem vagy rendszeres olvasó, iratkozz fel a LÉLEKEMELŐ hírlevélre, hogy minden újdonságot biztosan megkapj!
Itt jelentkezz a következő programokra
Tartsd velünk a kapcsolatot!