Tranzakcióanalízis - Énállapotok II.

Frissítés ideje: 2020. január

 

Ahogy az Énállapotok I. cikkben már szó volt róla, 3 énállapotot különböztetünk meg a tranzakcióanalízisben. Nézzük meg most bővebben a 3 énállapot jellemzőit!

 

Az énállapotokról és a tranzakcióanalízisről beszéltem ebben a videóban.

 

SZÜLŐI ÉNÁLLAPOT - ÉRTÉKÍTÉLETEK - Morál

 

Viselkedések, gondolatok és értékítéletek, melyeket a szülőktől, szülőfiguráktól (óvónéni, nagypapa stb.) másoltunk le és vettük át (értékelés, előítéletek, társadalmi, szülői értékek). Az életvezetésre vonatkozó előre rögzített és meghatározott szabályok gyűjteménye, olyan mint egy cd-lejátszó. 

 

Jelmondata: „Muszáj...Kell... - (Nem) szabad! Tilos!”

 

A Szülői énállapot kétféleképpen nyilvánul meg:

 

1. Közvetlenül (Tedd azt, amit én!) - ezért fontos a példamutatás!

2. Közvetve (Ne azt tedd, amit én teszek, tedd azt, amit mondok!),  - alkalmazkodik a saját szülei kívánságaihoz.

 

A Szülői énállapot pozitívan vagy negatívan ítél, a „cd-n” levő anyagok alapján, és két megnyilvánulása van.

 

 

1. Kritikus Szülő (ellenőrző, kontrolláló)

2. Gondoskodó Szülő (támogató)

 

Fontos szerepe a megszerzett, és összegyűjtött (áthagyományozott, generációs) tapasztalatok alapján a mindennapos, gyakori helyzetek gyors, rutinszerű megoldása. Ezzel időt takarítunk meg (pl.: gyermeknevelésben nem kell minden alkalommal mindent végiggondolni és elemezni, kész minták alapján tudunk azonnal reagálni).

 

A Szülői énállapotban úgy érzünk, gondolkodunk, cselekszünk, és beszélünk, mint a szüleink, vagy szülőfiguráink (tanár, nevelő, fontos felnőtt a gyerekkorban). A Szülői énállapotban levő nem mérlegel egy adott helyzetben, például, hogy hogyan lehetne (másképp) reagálni, mi a helyes vagy helytelen ebben a percben, hogyan lehetne (másképp) élni stb.

 

Mindig a régi „felvételeket” használja a problémák megoldásához, - ezek minimum huszonöt évvel ezelőtti normákat, értékeket tartalmaznak, hiszen a szülőktől származnak, (de lehetnek 250 vagy akár 2500 évvel ezelőttiek is!) - gondolkodás, további elemzés nélkül.

 

Mikor van szükség a Szülői énállapotra?

 

Erre a mintára akkor van szükség, ha a Felnőtt számára nincs elérhető információ, vagy ha a Felnőttnek nincsen elég ideje az elemzésre.

 

Példa: kisgyerek át akar szaladni a  forgalmas úton, ilyenkor nincs idő arra, hogy elemezzük, milyen sebességgel fut a gyerek, mennyivel jön az autó, el fogja-e ütni, vagy előtte még átér a másik oldalra? Vicces még a feltételezés is, hogy ilyeneket lehetne egy ilyen veszélyes helyzetben végiggondolni. Szerencsére nem kell, és ezért jó, ha a Szülői minta jól (és megfelelő helyen) működik. 

 

A Gyermeki azokban a helyzetekben, amikor a Felnőttnek nincs információja és a tények nem elérhetők, intuíción alapuló, újszerű megoldásokat hozhat létre, de lehet, hogy ezek nem annyira megbízhatóak, mint a Felnőtt tényeken alapuló döntései, vagy a Szülőiben lévő tapasztalat.

 

FELNŐTT ÉNÁLLAPOT - GONDOLATOK, TÉNYEK - Racionalitás

 

Viselkedések, gondolatok, közvetlenül az „itt és most” -ra reagálva. Nem ítélkezik, nem minősít, nem címkéz. Autonóm módon, a valóság tárgyilagos értékelésére irányul. Amikor valaki a Felnőtt énállapotban logikai gondolkodást használ problémamegoldáshoz, a Gyermeki (érzések) vagy Szülői (értékítéletek) énállapotai nem „szennyezik be” a folyamatot.

 

A Felnőtt énállapotban tudunk valóban érett gondolkodású felnőttként viselkedni. Ebből látszik, hogy sokan „felnőtt” emberként sem a felnőtt énállapotot használják, míg vannak olyan „kicsi” gyerekek, fiatalok, akik érett felnőtt „módjára” képesek gondolkodni és cselekedni. A Felnőtt énállapot nem korhoz, hanem érettséghez, gondolkodásmódhoz, és a tudatos kommunikációhoz köthető.

 

Jelmondata: „Szükséges...”

 

Adatokat dolgoz fel, gyűjti, tárolja, használja azokat, logikai alapú program szerint hoz döntéseket, mérlegel, analizál, racionális, logikus, valószínűség-számításokat végez, tárgyilagosan közvetít a Szülő és a Gyermek között. Dönt, megold, mérlegel. Érveket-ellenérveket gyűjt össze, megoldásokat keres. (Többet!) Nem ragad le egy megoldásnál. Nincsenek érzései.

 

Vajon akkor ez azt jelenti, hogy az érzelmek nem fontosak?

 

Természetesen nem, csak annyit jelent, hogy ha racionálisak és logikusak, tényszerűen akarunk lenni, az érzelmeinket ilyen esetben el kell határolnunk magunktól. Azt sem jelenti, hogy mindig a legjobb racionálisnak és érzelemmentesnek lenni. Valójában, ahogy a kizárólagosan Szülői hiányosan működő emberi lényt hoz létre, a kizárólagosan Felnőttnek is hasonló gyengítő hatása van az emberre.

 

Gyerekek is lehetnek Felnőtt énállapotban (ahogy már említettem, az érett gondolkodás nem korhoz köthető), és megfelelően működő felnőttek is használják Szülői és Gyermeki énállapotaikat, és erre szükség is van. Például boldog párkapcsolat (sőt semmilyen valódi emberi kapcsolat) nincs a Gyermeki feltétlen szeretete nélkül. Csak a Gyermeki tud feltétlenül, odaadóan, érdekek nélkül szeretni.

 

A Felnőtt egyik szerepe, hogy alkalmazza az összes beletáplált tényt és ezek alapján dönt. Ha ezek a tények a kornak megfelelőek, akkor a Felnőtt válaszai időszerűek és hatásosabbak lesznek, mint a Szülői régi mintákon alapuló megoldásai. Ha a tények helytelenek, akkor a Felnőtt hibás válaszokat fog adni és hibás döntésekre jut.,

 

A Felnőtt másik fontos szerepe, hogy megjósolja a kimeneteleket, hogy utána képes legyen kiértékelni, jó volt-e a döntése. Ezzel biztosítja, hogy az ember elérhesse a célját, és egy esetleges „rossz” döntés után, legközelebb másképp dönthessen. Ez a tényeken alapuló kritikai funkció különbözik az értékítéleteken alapuló Kritikus Szülői funkciótól, és ez az a funkció, mely növeli az önbizalmat és az önértékelést.

 

GYERMEKI ÉNÁLLAPOT - ÉRZÉSEK - Irracionalitás

 

Viselkedések, gondolatok és érzések, a gyermekkori tapasztalatok újrajátszása (szabad, kreatív, ötletes, nem szereti a korlátokat, feltétel nélkül szeret). A Gyermeki énállapotból eredeztethetők az intuíciók, ösztönök, alkotókészség, alkotás, kreativitás, a spontán hajtóerők és örömök - az állandó megújulás forrásai - valamint az érzelmek: a szeretet, félelem, harag, gyűlölet, öröm, szomorúság, szégyen stb. 

 

Jelmondata: „Akarom...”

 

A Gyermekinek három megnyilvánulása van.

 

1. Alkalmazkodó Gyermek - a szülők elvárásaihoz alkalmazkodott archaikus viselkedésminták, bűntudatos, szégyenlős, félős, mindent megtesz, csak ne haragudjanak rá, mindenki igénye fontosabb, mint az övé. Ide tartozik a megfelelési kényszerből cselekvés is.

2. Lázadó Gyermek  - gyűlöl, szeret, lázad, impulzív, játékos, spontán. Ellenáll szóban (és tettekben is) annak, amit a szülők kérnek tőle. A „csak azért se csinálom meg” jellemzi. 

3. Szabad Gyermek (gondolkodó, természetes Gyermek) „Kis professzor” - gondolkodó, kreatív, alkotó, fantáziadús.

 

Amikor Gyermeki énállapotban vagyunk, úgy viselkedünk, mint az a gyermek, aki egykor voltunk. Úgy teszünk, úgy érzünk, olyan módon hallunk, látunk és reagálunk, mint egy három-, öt-  vagy nyolcéves gyerek.

A Gyermeki énállapot az, amiből feltétlenül, úgy tudunk szeretni, ahogy egy kisgyerek. A boldog szexuális élet alapfeltétele a Gyermeki jó működése egy párkapcsolatban. Sem két Szülő, sem két Felnőtt minőség nem tud felszabadult, játékos, boldog szexualitást megélni.  

 

A Gyermeki gyakran a problémák forrása:

- én-központúsága (önző),

- emocionalitása (hirtelen, érzelmek alapján „forrófejűen” és nem jól dönt),

- amiatt, hogy a kiritikára védekezéssel, vagy támadással válaszol (attól függően, hogy alkalmazkodó vagy lázadó mintát mutat),

- korlátlan ereje (MOST, AKAROM),

- és amiatt, mert elutasító a felnőttséggel járó korlátozásokkal szemben, például a felelősségvállalással kapcsolatban.

 

Egy kisgyerek még nem elég érett, hogy megértse, a tetteinek következménye van. A Gyermeki minőségben lévő felnőtt hasonlóképpen nem képes felvállalni a felelősséget a tetteiért. Kibújik alóluk, másra próbálja rákenni a dolgokat. „Te vagy a hibás, nem én” viselkedés jellemezheti.

 

A Gyermeki viselkedés kisgyermekeknél látható leginkább, illetve felnőtteknél sporteseményeken vagy házibulikon figyelhető meg. A Gyermeki megjelenése nem kívánatos, - és gondot okozhat - testületi üléseken, osztálytermekben, fontos megbeszéléseken.

 

Előfordul, hogy egy ember életét teljes egészében a Gyermeki működése határozza meg: - súlyos érzelmi problémákkal küzdőknél, - depressziósoknál, elmebetegeknél vagy szenvedélybetegeknél.

 

A Gyermeki én valódi önpusztításba, kontroll nélküli viselkedésbe hajszolhatja azt, akiben ez az énállapot a legerősebb. A Gyermeki jelenléte felismerhető depressziósoknál, levertség idején, illetve amikor valakit jelentős veszteség, gyász ér.

 

Sírni csak a Gyermeki én tud. (Sem a Felnőtt, sem a Szülői nem sír.)

 

AZ ÉNÁLLAPOTOK IS TUDNAK HATNI EGYMÁSRA

 

Ez akkor fordul elő, amikor a Felnőtt téves információkat használ, melyek a Gyermekitől vagy a Szülőitől erednek. Ez az ún. „kontamináció”  azaz szennyeződés, fertőzés.

 

A Szülőitől eredő kontamináció az előítélet.

 

Például: „A nők nem szeretnek dönteni, és jobban szeretik, ha férfiak irányítják őket.”

 

Ez a Szülőitől a Felnőtthöz érkező kontamináció, mely tényként kezel ellenőrizetlen információkat. Kik azok a „nők”? Biztos ez?

 

Az ellenőrizetlenségre jellemző, hogy nincs megkérdőjelezve az állítás, készpénznek vesszük a hamis információt. Az összes hiedelem, negatív, berögzült gondolat magunkról, másokról, az élet egészéről, az értékrenden alapuló mára már rég nem érvényes gondolatok és az előítéletek mind a Szülőiből származnak.

 

A Gyermekitől eredő kontamináció: a téves ítélet.

 

A tévedés általában a Gyermeki félelmén, vagy megalapozatlan reményén alapul, melyet a Felnőtt valóságként fogad el.

 

Például: „A kormány megmérgez bennünket a koszos vízzel.” - Ez a gondolat a Gyermeki félelmén alapul, és nem objektív tényeken, amit a Felnőtt (hibásan) realitásként fogad el. A tranzakcióanalízis fontos feladata a Felnőtt énállapot kontaminációjának megszüntetése, azaz, hogy ráébredjünk ezekre a „szennyeződésekre”, hamis gondolatokra és megváltoztassuk őket.

 

HOGYAN KÜLÖNBÖZTETHETŐK MEG AZ ÉNÁLLAPOTOK?

 

Sajátos hanghordozás, metakommunikáció jellemzi mindegyiket, sőt, az egyes énállapotok gyakran kerülhetnek ellentétbe egymással (pl.: vásárlásnál a Szülői korlátozna, míg a Gyermeki meg akarja venni). Az énállapotok nem csupán szerepek, hanem mindenestül (összes érzékszerven keresztüli érzékelés) átélt létállapotok is.

 

Előfordul, hogy csak egy énállapot jellemzi a személy viselkedését és nem ad teret a másik kettőnek. Például: a Gondoskodó vagy kizárólagosan Kritikus Szülői, mely nem hagyja érvényesülni a Gyermeki, valamint a Felnőtt énállapotot.

 

Ez nagy hátrány, mert ezzel elveszítjük emberi lehetőségeink kétharmadát. Az egészséges emberi létünk teljes megéléséhez mindegyik énállapotra szükségünk van, ezért érdemes arra törekednünk, hogy ezek az énállapotok szükség esetén, a megfelelő helyzetben hozzáférhetők legyenek.

 

 

Mindenkire jellemző, hogy általában melyik énállapotában működik leginkább.

 

Ez változtatható például azzal, hogy felderítjük előítéleteinket és jobban megismerjük saját magunkat, hogy mind a három teret kapjon, és pontosan akkor, amikor erre szükség van.

 

A Tudatos Kommunikáció tréningen kiderül, hogy melyik énállapot a ránk leginkább jellemző, mert nincs tudatos kommunikáció anélkül, hogy ne lennénk tisztában a saját működésünkkel és énállapotainkkal. :) SzuperTudatos Önfejlesztéssel™ pedig ezeket a bennünk rejlő mintákat is harmóniába hozhatjuk.

 

Szeretnél te is egy boldogabb életet, harmonikus kapcsolatokat? Jelentkezz be, és nézz körül a tréningek között!