Küzdesz?

A tudatos teremtés többek között arról szól, hogy nem küzdünk. Na nem arról van szó, hogy várd a sültgalambot a szádba. Küzdés alatt itt azt értem, amikor a világot (a dolgokat, az embereket, a körülményeket) olyanná szeretnénk tenni, amilyennek szerintünk lenniük kellene, és küzdünk, hogy olyanok legyenek, mégpedig azonnal! Mivel a világ, az emberek és a körülmények pedig nem e szerint változnak (mármint, hogy mi éppen mit akarunk - de nagyon és azonnal és legfőképpen az eredményhez ragaszkodva!!), nagy fokú boldogtalanságot érezhetünk nap mint nap. Ez a helyzet, ez a boldogtalanság úgy alakul ki az életünkben, hogy arra fókuszálunk, amit nem szeretünk, arra, ami nincs nekünk, ahelyett, hogy annak örülnénk, amink van. (És persze mivel ennek a "nem szeretemnek", a "nincsnek", a hiánynak adunk energiát, egyre többet tapasztalunk belőle...) Érdekes időszakban élünk a világban. Elképesztő mennyiségű gazdagság, ugyanakkor elképesztő mennyiségű szegénység vesz bennünket körül. Vajon mit is tehetnénk? Szerintem egy újfajta szemléletre, egy új "paradigmára" van szükségünk, hogy mindig a bőség - és ne a hiány! - legyen a tudatunkban. A bőség tudatállapot, mint ahogy a boldogság is. A bőség tudatállapotában ráébredünk arra a valóságra, mely szerint mindenünk megvan, amire csak szükségünk lehet, és hogy minden úgy van jól, ahogyan van, és legfőképpen mindez küzdés nélkül van nekünk! A bőségtudat arról szól, hogy elfogadom azt, AKI és AHOL vagyok ÉPPEN MOST (azokkal körülvéve, amikkel/akikkel). Ezeknek a tagadása, illetőleg az ellenállás az, ami a boldogtalanságunkat okozza. Amennyiben elfogadom, hogy ki vagyok, hogy jó helyen vagyok éppen, ahol vagyok, akkor arra fókuszálok, ami bennem van, amim van, és nem pedig arra, amim nincs. ("Nincs elég pénzem", "nincs párom", "nincs jó állásom", "megcsal a párom - ellenállás: nem kellene ezt tennie", "beteg vagyok", "jaj, már régen az életfeladatomat kellene csinálnom, de nem tudom az mi..." stb.) Ez a gondolat: "Jó vagyok, és mindig a legjobb helyen vagyok" az, ami benne tart a bőség áramlatában, és amivel küzdés nélkül tudunk haladni arra, ahova a Bőség folyó visz. :) Akkor érezzük fárasztónak a folyón való utazást, amikor a sodrás ellenében evezünk... és mindig ezt tesszük, amikor éppen nem fogadjuk el azt, akik, és ahol (és amilyenben) vagyunk. Esetleg gondold végig, te most éppen mit nem fogadsz el? Ismerd fel, és helyettesítsd: "Jó vagyok, és mindig a legjobb helyen vagyok." (Kiegészítés: a többiek is jók, és ők is a legjobb helyen vannak!) Csodás napokat és teremtéseket! Légy magadhoz jó! Erika